Az utóbbi hónapokban kissé belehabarodtam az Inaturalist nevű citizen science adatgyűjtési felületbe. Ami miatt nekem nagyon megtetszett hogy mindent is lehet rajta gyűjteni, és gyors visszajelzést lehet kapni a gépi látás elnevezéső mesterséges képfelismerésen alapuló algoritmus segítségével. Magyarul ahogy fotózunk már egyből javasol megoldást a telefon.

Persze ez nem mindig a legpontosabb, pláne olyan fajcsoportok esetén ahol nem csak a könnyen fotózható bélyegek fontosak, de mivel én nem a mélytudomány felől közelítek, hanem egy szent küldetésként a mindennapi embert szeretném rácsodálkoztatni a mindennapi természetre hogy megszeresse és megvédje, azaz váljon természetvédésszé, hogy ne mondjam ÖkoHatóPállá Lánnyá Párrá bármivé csak csak legyen jóság...

Szóval oda vagyok ezért az alkalmazásért. 

Rengeteg dolog van ami miatt tetszik hogy a körülöttem lévő fajokról pikkpakk megtudhatom a nevét, és ezzel kinyílik a világ és elkezdhetek infókat kinyerni az internet csodásan végtelen feneketlen kútjából. Rengeteg ki nem írt történet van már bennem arról a 718 hivatalosan megerősített fajról, amivel ott vagyok az Magyar Éves Lista 2023 projektben. És még azt mondja az app, hogy 6338 faj várja hogy meglássam. 

Azt gondolom egy laikusnak már az is sok hogy néhány hónap alatt hétszáz fajjal találkozhat, nemhogy az hogy hétezerrel, és a valóságban meg gondolom van vagy hetvenezer hazai faj...Persze ezek már túl nagy számok, és én meg ugye a laikusokhoz akarok szólni. Szóval azt gondolom kezdjétek el úgy hogy írjatok fel egy élő hírességet (színész, celeb, politikus, sportoló) akit felsiemenétek és írjatok mellé egy fajnevet amit fejből ismertek és fel ismernétek terepen. És nézzük a végeredményt, azt gondolom sokan lennének akiknek az emberlistájuk hosszabb lenne mint az fajlistájuk.

Na szóval félre ne értsen senki, én nem azt szeretném hogy kevesebb embert ismerjetek fel a tévéműsorokban, meg a bulvármédia egyéb bugyraiban, hanem csak azt szeretném hogy több fajt ismerjetek fel a valódi világban.

Ezt ugye azért szeretném mert szent hitem hogy az emberi társadalom nélkül nem lehet megőrizni a természeti értékeket. Létrehozhatunk mindenféle sóhivatalokat, ahol zöldruhás manók próbálják akár szolgálati lőfegyverrel védeni a biodiverzitást. Van az a pénz amiből el lehet érni lokális sikereket, de az egészet folyamatosan és egyre gyorsabban erodálja az egyre nagyobb vélt igények, és valós szükségletek kielégítése iránti vágyvezézert társadalmi nihil. A sóhivatalnokok munkáját segíti egy maroknyi civil, sőt ez a térmészetvédelem olyan szakma hogy alig találni olyan hivatalost aki nem civil természetvédő is. De akkor is nagyon kevés. Párszáz hivatalos, párezer civil, és ha kampányszerűen annyi embert meg tud a természetvédelem mozdítani mint ahány faj él ebben az országban akkor az már hatalmas sikernek számít. Szóval ez elég siralmas.

Tehát a cél adott, próbáljuk megmutatni az embereknek hogy milyen könnyű is a természetet megszeretni. 

Hát nézzük. 13 órával ezelőtt lekapcsoltam a hálószobában a villanyt, de gondoltam előtte kinézek hogy vajon a szobaablak fényére jött-e valamilyen eddig nem látott éjeli pille. Mert az utóbbi napokban azt tapasztalom, hogy a szép fehér falra egy mezei lámpával világítva is érkezik néhány rovar. És mindig van pár új faj. Pár új faj amely nevét megmondja a telefon.

Így hát kimentem és hopp ott is egy lepke, fotó, határozás és pikkpakk már tudom is egy sóska-szigonyosbagollyal hozott össze a szerencsém.


A száznyolcvanegymillió-kilencszáznegyvenhétezer-hatvannyolcadik megfigyelés a nagyvilágban. Nekem csak az 1287. megfigyelésem, és abból az első ami erről a fajról származik. Pedig két gombnyomás és megtudom hogy az egyik leggyakoribb bagolylepke fajunk. Ti hallottatok már róla? És azt tudjátok hogy ki nyerte a tavalyi X faktort?
Az Inaturaliston 85 találata van a fajnak, de az Izeltlabuak.hu oldalon már majdnem kilencszáz: 


889 adat, ez már lassan ugye tudományosan is igencsak értékelhető (na csak kibukik hogy a mélytudomány, és a világmegváltás céljából bevont laikusok tömege összefonódik ám a jóságban...). Szóval igen ennyi adatból már lehet elterjedési mintázatot felfedezni. Ha nem is a szigonyosbagolyét, de azt fel lehet fedezni hogy a közösségi tudományra nyitott emberek merre járnak fotózni :P Már jól kijön hogy az ország ugye fejnehéz, hisz ott van a fővárosban a sok ember, sőt ki lehet látni a tudományegyetemeket is meg ilyenek.

És mit lehet még látni? Hát nagyítsunk csak bele, mert ugye aki engem ismer, az már tudja hogy nekem ilyenkor már kattog a fejem, és már jönnek is a finomabb mintázatok.


Ez a finom sárga mintázat kb az én őrkerületem, a mozgasterületem ha úgy tetszik. Szóval az a régió amiben legtöbbször előfordulok.


Ez egy régebbi 2015-ös járási felosztás, de azt nagyjából látni hogy negyed millió ember él ebben az én mozgáskörzetemben. Azaz a hazai lakosság negyvened része. Ez alapján a 880 találatból 22-nek kellene a területre esnie, ezzel szemben mindössze 3 pötty van.

Ez volt egy nagy hoppá, ez a felismerés volt az ahol eldöntöttem hogy ebből ma nem egy sima facebukposztot csinálok hanem egy blogbejegyzést, mert ennek súlya van. Hatalmas súlya. Ugyanis magamra vettem a dolgot, hiszen én évek óta nagyon nagyon tolom hogy fontos hogy a laikusok részt vegyenek a természetvédészetben, és mindezek után kiderül hogy a lakosságarányosan alig tizedannyi észlelés van mint aminek kellene. Hahó hahó egy nagyságrenddel alulreprezentál távolkeletpestmegye? Hát mi a szösz, ez a Németh András sóhivatali ter,észetvédelmi őrbe oltott ÖkoPatóPál nevű természetvédész nemhogy nem fújja  a passzátszelet, de még az se igazán tűnt fel neki hogy egy ennyire alulreprezentált közegben leledzik? 

Nyugi nyugi, nem fogok mindent megválaszolni, hiszen tudom hogy ez nem mélytudomány, ennyőből következtetni dőreség lenne. 

Nézzük hát a mai napomat. Reggel benyitottam a munkahelyem ajtaján és egy halott lepke fogadott. Hát nosza gyorsan határozzuk meg.


Ez se egy ritkaság, az Inaturaliston 34 hazai találat, a izeltlabuak.hu oldalon 178 találat amiből 2 esik a térségbe az elvárható 4,5 helyett. Ez már nem annyira vészes. 

De nekem a fűsuliban megtanították, egy adat nem adat, két adat egy adat, szóval jöjjön a harmadik. Legyen a nappali pávaszem, azért azt gondolom ez egy felkapott és szintén igencsak általánosan eltejedt lény. Ez már majdnem olyan ismert kell legyen, mint mondjuk Győzike. És igen, optilális mert 1070 találat országosan, akkor nekem a térségben olyan 25-26 találat kell lakosságaraányosan, és lett is 24. Na meg lehet nyugodni, mégse vagyunk itt a térségben reménytelenül alulmozgásosak :D

Viszont érezhetően ellaposodott a blogbejegyzésem, még egy rendes hullámvölgyet sem tudok összehozni, hiszen történt valami. Valami ami viszont kimondottan feldobta a napomat, mert bár úgy tűnt hogy arról kell majd írni hogy mindazok ellenére hogy azt hiszem hogy sok energiát beletolok abba hogy legyenek már emberek akik szépen elkezdik felfedezni a természetet, és majd arról kell írnom, hogy ez efféle lehetetlen küldetés, közben már megint megakadt a szemen valamin.

Ugyanis az inaturalist alkalmazásban mind a szigonyosbagolynak, mind a tarkaaraszolónak a legtöbb hazai találata ugyanahhoz az usernévhez köthető. Ez csak úgy mellékesen ott van amikor az ember nézi a fajról az infómorzsákat. Szóval a hazai 34 találatból (amiből 4 én magam vagyok) 17, azaz a fele köthető egy bizonyos "lililajtar"-hoz.



És hát nem bírtam ellenállni, klikkeltem kettőt. És hát ott is voltam egy bizonyos Lajtár Lili weboldalán. Hát bemásolom ide a bemutatkozást: 

"Velünk vagy nélkülünk, de az élet utat tör magának. Üdvözlök mindenkit és örülök, hogy az elmúlt évek alatt már sikerült inspirálnom embereket, hogy a természet irányába fektessék be energiáikat. Az oldalam szakmai, ugyanakkor mégis közérthető és ez nagyban segít abban, hogy elérjem a fejekben azokat a gondolatokat, melyekből új irányok születhetnek. Amikor 12 évesen elindult a blogom csak annyit tudtam, hogy egy számomra ismeretlen világ feltérképezésébe kezdtem. Ez az akkor ismeretlen világ egy idő után életként mutatkozott be és lenyűgöző komplexitásával rabul ejtett, mely remélem soha nem enged majd el. Az élet egy csoda, bánjunk mindannyian úgy is vele. Kellemes böngészést kíván: Lajtár Lili"

Hát nagyon nem is tudok mit mondani, szemtelenül fiatal lány ez a Lili hisz a blogja 2014 februárban indult, azaz ha minden igaz épp felannyi idős, mint én. És közben mégis. Mégis ott van az amiről én nagyon sokszor már úgy érzem hogy csak feleslegesen beszélek. Ő nem egy Pató, ő egy Ható, egy ÖkoHatóLány, én mondom ezt nektek ÖkoPatóPál :D

Szóval ennyi. A vége? A tanulság?

Megpróbálom egy montázsban összeszedi, mert nekem nagyon nagy tanulság lett a dolog.



Két eltérő taktika. Lili jól láthatóan inkább a saját lakókörnyezetében gyűjti a fajokat, míg én pedig abból adódóan hogy van rá lehetőségem jóval nagyobb területen szóródok szét. Ha a lowcarbon és egyéb általam is oly sokszor hangoztatott lózungokat előszedem, akkor azért nem kérdés hogy kié a nagyobb gratuláció. Szóval bár nem ismerlek (de majd ezt a bejegyzést azért elküldöm neked) Lili, de ezúton is nagyon nagyon gratulálok. Te megvalósítod azt amiről én csak pofázok :D

Szóval még van hova fejlődnöm: 

És ha belevágtok majd ti is ennek az ismeretlen világnak a feltérképezésbe, akkor egy idő után életként bemutatkozva, a lenyűgöző komplexitásával rabul ejtve fogtok ti is ráérezni hogy az élet egy csoda. És mindannyian úgy is bánunk vele, akkor el is jön majd az a bizonyos szép, boldog, és jó világ... Csak hogy plagizáljak egy kicsit, ha már tanítómesterre akadtam.

Szép napot!