November 1. Szent András havának első napja, egyúttal az az üdvözült lelkek emléknapja. A lényege kb. hogy a még élők küzdenek, a tisztítótűzben lévők szenvednek, és az üdvözültek pedig diadalmaskodnak. A katolikus ünnep régesrégi kelta alapokon nyugszik, amely ünnepkörben pedig az evilági és a túlvilági határok elmosódás figyelhető meg. A még korábbi időkben pedig minden bizonnyal annak köszönhette ez az időszak a sikerét hogy ekkor érezhették az északi mérsékelt övek, már letelepedett népei hogy akkor amiért egész évben dolgoztak azt leszüretelték, megtörténik a természet visszahúzódása, az elmúlás, jön az az időszak amit túl kell élni, addig amíg újra éled a természet. Szóval igen, ennek gondolom azért a kialakuló közösségekben van egy összekovácsoló ereje. És ugye amikor rárepült a katolikus egyház a neki annyira be nem gyere pogány ünnepekre akkor többek közt „a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává alakult ez a nap.

A saját kis együgyű világomban szintén tudok fontos dolgokat kötni ehhez az időszakhoz, kezdve onnan hogy évek óta ekkor kezdenek el csordogálni a vízfolyások (hiszen a természete tényleg ekkor áll át téli üzemmódba, ekkor szűnik meg a növényzet párologtató hatása), ekkor jön el a hosszú száraz nyár vége. Igen, az előttem elő generációknak ez még az augusztus végi viharszezon volt a záró, az utánam érkezőknek meg nem tudom mi is lesz a norma, de idén azért hihetetlenül bejött a dolog és összesűrűsödtek ezek a hatások.

Szóval fontos nap ez a mai. Már csak azért is mert a Mammonszolgák sem alszanak sohasenem, a fogyasztói világgá silányított nem éppen kis, hanem globalista közösség ezt az ünnepet is leuralt a maga módján. A hedonizmus, a mértéktelenség, a túltolás ünnepe. Hiszen ekkor vagyunk a termelés csúcsán, a gabonabányák idei adománya betakarítva a silók megtelnek, a tök beérett, lehet mértéktelen mennyiségben farigcsálni, aztán lehet az egyik legnagyobb álfenntarthatósági hájpot generálni azon vita köré, hogy akkor a tökmaradékot kivigyük-e ez erdőbe vagy sem. Hiszen ha már megtartottuk a bulikát, ha már a gyerekek bekómáltak a sok cukortól, a szüleik meg utána még hajnalig tolták tovább a porcukorparty-t akkor azért másnap annyira de kell az az a kicsi megüdvözülés hogy kimegyünk oszt kibasszuk a tökünket az erdőbe, hogy ezzel ki tudjuk pipálni a szükséges zöldrefestést.

Szóval ja, van ennek az ünnepkörnek, ennek a novemberi kezdetnek egy bájos varázsa. Ilyenkor el lehet ideig óráig feledni a problémákat, azt hogy azért vannak bajok, aztán úgyis jönnek a hosszú téli esték, hiszen évek, évtizedek óta nem sikerül még arra a kérdésre sem megnyugtató választ adnia a társadalmunknak hogy akkor legyen vagy ne legyen óraátállítás. Annak a társadalomnak, amelynek másfelől meg kellene nyerni az Ökológiai Válság elleni harcot. Hát no, néha azért ugye nem csodálkoztok hogy el vagyok kicsit kenődve.

Szóval ez a hedonista technokrata nihilben tespedő nagyvilág az ami adja az alaphangot. A még élők, küzdők meg küzdenek ez ellen. Küzdenek, én pl pár napja betettem csengőhangnak a telefonomra a fecsegő poszáta hangját (ami lehet hogy gúnyos szajkó? ehhez sem értek pontosan…), hogy legalább ahányszor hívnak akkor eszembe jusson hogy ellen kell állni, és küzdeni kell.

Szóval igen ellenállni azoknak akik a Nihilt szolgálják, akik Mammont szolgálják, és persze azért ez nem megy frontálisan, hiszen akkor úgy járnák mint azok az óvilági poszáták és egyéb vonuló madarak fognak majd járni pár év múlva amikor a technokratanihilizmusmammonszolgálat bálványimádói átadják majd a szaudi csíkot, a vonulási útvonalat keresztező 160km hosszú 500 méteres üvegfalat. Szóval akkor ennek majd nekimennek a madárkák és kitörik a nyakukat. Szóval frontálisan nem szabad bomlasztani. A nyílt harc úgyis felesleges, hisz úgy eltipornak, szóval marad hogy lassan apránként. Persze nem egyszerű ez, hisz látszólag hiába minden, az életem fűműve a lufisposzt marad, hiszen amikor túl frontálisara vettem a dolgot és a négyfelé szakad gólya négyfelé indította futótűzként a hírt akkor nagyon hamar ki lettem kiáltva ökoterroristának, ami egy hihetetlen jó bélyeg. Hiszen a terror elfogadhatatlan, elfogadhatatlan amennyiben a fennálló rendszer ellen zajlik, és ha kell akár a terrornál is brutálisabb módokon válik azonnal megtorolhatóvá hisz a rendszernek jogában áll mindenáron megvédeni magát.

Erős szavak ezek, erős szavak. De hát azokat még csak szabad.

Szóval a frontális megoldások nem vezethetnek célra, a nihilistákat elsőnek ki kell billenteni, de hát a nihilben tespedi annyira jó, én már csak tudom, végtelenül lusta ember vagyok, bár annyiban különleges hogy ezt be is vallom. Sokan meg inkább belepusztulnak csak az igazságot elismerni ne kelljen. Szóval igen rengetegen vannak akik túlfeszítik magukat és dolgoznak azért hogy… És miért is? Na itt kellene igen erősen elgondolkodni. Mert amennyiben valaki tényleg őszintén el tud gondolkodni, és amíg kiderül hogy jó ügyet szolgálnak, akkor hajrá akkor tegyék, de amikor kiderül hogy pótcselekszenek, vagy félrenéznek, vagy nem is tudom hogyan és miképp magyarázhatja magának meg a dolgot például a szúnyogirtószeres repülő pilótája, vagy a tankerületvezető, vagy a hadsereg tagja, a szénhidrogénkutató munkatársa, a autóipari alkatrész szalagmunkása, vagy épp a kormányszolga… ja, várjatok...

Szóval igen, vedd észre magadban, ne csak másban… És dolgozz te magad azon hogy jobb legyen…

És tudjátok miért lett ez a poszt? Csak mert egy nagyon egyszerű nagyon triviális dologról akartam beszélni. Egy olyan kis dologról, ami 2-3 ember 1 órás munkájával létrehozható, és amely szerintem jó irányba mutat, és persze még nem látom át hogy közvetlenül pontosan hogyan is fognak a vallási alapra hazudott pénzuralmi háborúk megszűnni általa. De a vektorelmélet, miszerint az erdedő számít az azért hagy némi reménységet. Hogyha kellően sok jóságot hozunk létre mi kisemberek akkor elébb utóbb a nagynak tűnő hatalmasok, akik egyébként legtöbbször pusztán sérültek, zömmel sérült férfiak akik nem elégedettek az altesti adottságaikkal, zömmel sérült nők akik férfivá erőszakolják magukat nap mint nap míg lassan részsikereket érnek el. Szóval ha ezt a sok sok sérült embert valahogy sikerülne meggyógyítani. És persze nem lehet mindenki úgy gyógyítő hogy frontálisan, hogy odamegy feltárja a sérülés pontos mikéntjét, és megadja a gyógyírt. Sokan vannak persze ilyenek is. De azért a legtöbbünk nem ilyen frontális gyógyító, de ha jót cselekszünk, ha példát mutatunk, azon nagyon sokakat segíthet a gyógyulásban, hisz a sérülések egy jelentős észe még talán az egyén önnön saját maga által is visszafordítható.

Én meg ugye együgyű vagyok, szoktam mondani az egy ügyem hogy #temessükazárkokat, hogy #adjukvisszavizetatájnak persze valójában ezt #kikéremmaganak mert az egy ügyem hogy eltűnjön a #társadalminihil. Csak hát ehhez különös mókák kellenek, hiszen ha én nem érzem jól benne magam akkor mit sem ér, ha nem vagyok őszinte benne akkor nem fogok tudni átadni semmiféle flow-t, ahogy ezt végülis megkaptam pár napja amikor elkezdtem Azizni, és ahogy megkaptam pár éve amikor elsőnek tituláltak kiégett fasznak a bajai vízügyi könyvtárban.

Lásd pl a szöveges agymenéseim, sokszor azért csinálom ezeket mert nem érzem jól magam és ki kell írni, és nem is működik igazén, hisz az életem főműve a #lufisposzt, és nem a #hódgátjavalóg, és ez nagyon bassza a csőröm, mert hiú vagyok és nem sziú :D

Szóval jöjjön már a lényeg eme kis apró 7215 karakteres bevezető után. Mert elkészült (ha jól sejtem) kismagyarország első olyan vízmegtartó létesítménye amely nem egy emberi tervezés (értsd, jól, akár csak a végiggondolás) után létrejövő akármi hanem pusztán annak felismerése hogy „Albert mondja, a természet jobban tudja”. Szóval a hódhívők egy kis félmaroknyi csapata eljutott oda, hogy nem is leutánozni akarja a hódot (lásd hódgátanalógok) hanem szimplán odamegy egy elhagyatott hódgáthoz és megjavítja, mert hód már nincs ott hogy ezt megtegye. Mert ennyire de rohadtul egyszerű ez az egész hóbeleblanc. A newgreendeal, ami már ott elkurvult hogy belevitték hogy ez egy deal legyen, oszt ezt nem tűrték a Mammonszolgák, és elvitték a WarDealbe a lovettát…

De tojni a fejükre, mert meg kell csinálni akkor nulla pénzből, és ezt érti meg nehezen, nagyon nagyon nagyon nehezen a nihilben szocializálódott nyugati ember.

A cél nem az pénzt tudjunk költeni egy jó ügyért, hanem hogy a jó ügyet csináljuk, mert az nem pénz kérdése, a pénz nem lehet cél, hisz akkor Mammon szolgáivá fogunk válni. Szóval a cél a jóság, a jóság szolgáivá váljunk, és ki a jó? Hát az Anyatermészet, a Termetett Világ, a LaBelleVerte.

Szóval nekem is kellett pár nap hogy rájöjjek, hogy mi is történt. Kellett pár nap hogy átlássam, hogy mekkora az akkora hódenagyonnagy (úval akartam írni, de óval sikerült, így hagyom). És kellett hozzá a samhain, aminek a jelentése annyi: nyárvég. Kellett hozzá ez hogy az éjjel felnyíltak a tündérdombok, és meglegyen az egy éjszakányi átjárás az evilág és a természetfeletti közt. És bár nem emlékszem hogy bármit álmodtam volna (és higgyétek el nemhogy csík nem volt, de még extra cukor sem lefekvés előtt) de ma hajnalban fél hatkor arra ébredtem hogy ki kell írnom magamból a „hódgátjavalógot”. Szóval megtettem.

A konklúzió? Hisz tanmese ne legyen konklúzió nélkül. Az mindössze annyi hogy javítsátok ti is a világot, építsetek ti is minél több valós és átvitt értelmű hódgátjavalógot, ami meggátolja hogy a rossz diadalmaskodjon, és ha az eredendő jóság javítójaként fogtok küzdeni, akkor megüdvözöltök a végén.

Ennyi. Van kérdés?

Így majd egy hónappal a pillanat után feltűnt, hogy az egyik csoportom, elérte az ezres tagságot. Köszönet nektek a kariajit!



Az Aszód Természeti Értékei csoportról beszélek a fészbúkról. Amely a 2010-es évek második felében kábé megkerülhetetlenné vált, újdonságával leuralta kishazánkat, és bár a fiatalok mennek az újabb és újabb platformokra, azért még 2022-ben is azt gondolom ez lesz a meghatározó, pláne a hozzám hasonló B oldalas boomereknek. Szóval táruljon fel ÖkopatóPál a természetvédész online világmegváltása, transzparencia forevör meg ilyenek.

Viszont amiért visszatértem a gyökerekhez azaz a blog.hu felületéhez ennek a számomra nagy (de az emberiség számára igen apró) eseménynek a megünnepléséhez, az nem más hogy volt pár rossz élmény, a facebook frissítései közt könnyen elvesznek a tartalmak, meg hát hiába a világ legnagyobb oldala, azért a keresést megoldani a világ minden pénzéből sem tudják (nem is akarják?), így sokszor igen korlátosan használható.

Történt ugyanis hogy eszembe jutott, hogy 1000 fős csoportgazdaként kicsit elnosztalgiáznék a korábbi jegyzeteimen, ahol a kapcsolati hálómat próbáltam kibontani, de ugye azokat a face száműzte valami hátsó szeneskamrába (nemes egyszerűséggel egybetette a világ összes jegyzetét, és keresd meg a sajátod akarod júzerkám...).

Hát melléfogott én megkeresgéltem őket, és akkor most szépen átmentem ide őket, és kicsit fel is frissítem mi az aktuális helyzet.

Szóval a fészbúkon próbáltam egy bejegyzéshez hozzászólni egy csoportban és hát a másfélezer szó valamiért nem megy át ;) Nem is értem :P

Tehát kénytelen vagyok bejegyzést generálni de mivel így meg elég sefülefarka ezért idelinkelem nektek ez eredeti bejegyzést (szintén sok szó, úgy néz ki emberemre akadtam): http://iso33-eszembejutott.blogspot.hu/2016/11/a-zold-hollywoodi-arnyalata.html

Innen pedig a hozzászólás: 

Az utóbbi napokban, ahogy mindenki, én is az átlagnál többet elmélkedek a klíma a globalizmus és a populizmus dolgairól. Egyre másra azt látom, egyre több olyan ismerős nyilatkozik meg ebben az összetett témarendszerben, akik az én gondolkodásomra is jelentős hatással vannak.

De mi történt a napokban, mitől pörögtünk fel ennyire, hogy mindenki próbál rá"Trump"olni (aki nem ismeri a stílusom annak: rátromfolni) a másikra? Igen ő volt a katalizátor, kétség nem fér hozzá, így hogy tettre még nem váltotta a korábbi szavait csak felpörgött miatta a téma még egyelőre hálásak kell legyünk. Hisz a probléma megoldásához vezető út egyik lépése hogy legalább ismerjük fel, létezik.

De ez még önmagában nem késztetett volna írásra. Ami miatt írok, egyre többen írják, ott van a kutya elásva, hogy a népet nem érti meg a társadalom azon része, aki igyekszik rálátni a dolgokra... Egyre inkább jönnek a szerecsenmosdató posztok és igyekezzük megmagyarázni, hogy a választók miért adnak túl egyszerű választ és egyre több ismerősnél is olvasom, hogy a hiba valószínűleg bennünk van és nem a társadalomban... De állj! A hiba nem a gondolkodásra képes emberben van! Hanem abban, aki ezt a képességét (mert ez egyébként mindenkinek meg van) mellőzi és egyszerű választ akar kapni, és a hiba abban van, aki gondolkodik, csak épp a gondolatait arra használja, hogy egyszerű válaszokat állítson elő.

Nekem személy szerint alaptézisem hogy globálisan az emberi társadalmakat nagyjából a lustaság, az önzőség, az irigység, és a nemtörődömség alakítja. Ez adja a nagy alapmasszát, ettől tehetetlen a rendszer...

Viszont valamit tenni kellene, mert jelenleg számomra a legfontosabb kérdés a fentiek eredőjeként hogy mennyi jó évünk van még? Mennyi ideig élünk még ilyen bődületes jólétben, amiben az elmúlt 2-3-4 évtizedben részünk volt? Mert ha már kevés az idő és közeleg az összeomlás és nem lehet tenni ellene, akkor el kell kezdeni önzőnek lenni és megkeresni azt a helyet ahol viszonylag könnyen át lehet vészelni a dolgokat... Az utóbbi pár hónapban bennem már kialakult az a nézet, hogy minimum párhuzamosan kell gondolkozni, egyfelől persze evezni a jó irányba, hisz ha van még lehetőség, akkor próbáljuk meg ez az A terv. Másfelől viszont fel kell építeni egy működőképes B tervet. Eddig nem igazán volt rám jellemző a saját seggem mentése holmi B tervekkel, de hát ez van a gyerekek csodás folyamatokat generálnak az ember agyában, ma már túl akarom élni...

Szóval kezdjük az elején: egy bolygón élünk, úgy hívják Föld, és ezen is kell élnünk, nincs PlanetB... Ha a golóbis összes pénzét a PlanetB-re fordítjuk, akkor sem tudjunk átmenteni a populáció akkora százalékát, hogy nekem akár egy családtagom vagy ismerősöm bekerüljön.  Ez viszont abszolúte irreális csodavárás, fölösleges azt hinni, hogy pár évtized múlva lesz energiánk ilyenekre elképesztő összegeket fordítani.
Szóval ezen fogunk élni 50 év múlva is. Vagy jól, vagy rosszul, de ezen fogunk élni. És nem az a kérdés hogy elrontjuk-e a Földet? Hogy kiirtjuk-e az életet? Mert ezt nem tudjuk megtenni. Még csak a saját fajunkat sem fogjuk tudni kiirtani. Mindössze azt tudjuk elérni, hogy ne legyen ilyen jó itt élni, mint most.(persze mivel alapvetően természetvédő is vagyok, ezért látom, hogy sok tízezer fajt viszont kiirtunk még, és ezzel kapcsolatban viszont nagyon is tehetnénk, de ez egy olyan szintű marginális kérdés, hogy társadalmi szinten ezzel a kérdéssel komolyan soha nem fogunk foglalkozni abban biztos vagyok).

Szóval, akarunk olyan jól élni, mint most? Vagy legalább nem sokkal rosszabban? Szerintem a válasz igen. Mi is kell ehhez? Az első talán hogy ismerjük el, hogy igen van hatásunk, és hogy a korábbi tetteink miatt egy nagyon nem jó pályán vagyunk...  El kellene ismerni, hogy igen srácok elindultunk a hegyoldalon lefelé a szakadékba, és egyre gyorsabban és egyre kontrolálatlanabbul sodródunk... Ha szerencsénk van még meg tudunk kapaszkodni valami kiálló ágban... De ha még azon vitázunk, létezik-e egyáltalán a szakadék az nem jó.

Szóval nem hiszem, hogy itt olyan dolgokkal időt kell fecsérelni, hogy változik a klíma és hogy mi okozzuk-e a változásban lévő anomáliát. Nem hiszem, de kellene, mert az látszik, pont ezért tartunk ott ahol, mert az emberek szeretnek vitázgatni, pláne amióta ez olyan kényelmes lett az internet által. Azóta mindenki meg tudja mondani a frankót (még én is). Szóval azóta a szekértők és a tudósok bekerültek egy olyan új világba ahol a szkeptikusok ízekre szedik őket és az embereknek ez teccik, mert ha egy szkeptikus egyben populista akkor az egy veszélyes egyveleg… Kérdés hogy le lehet-e ezt győzni? És ha igen akkor mennyi idő alatt?

Visszatértem az időfaktorhoz, másodszor is, mert egyre jobban hiszem, nem elég az időnk, ami rendelkezésre áll.


ÁÁÁÁÁ… reményt vesztettem… elsődlegesen abban, hogy ki bírom írni magamból ami bennem van… Szóval maradunk a poszt alatti kommentek közti vitázgatásnál… Túl összetett a téma és én túlságosan képtelen vagyok (még) összefoglalni…

Szóval ez marad gondolatébresztő egyszerűen túl sok a gondolat, igyekszem legalább szavakban kidobálni magamból, semmi fontossági sorrend, csak ahogy jön:

• globális válság (van vazze, mindenki látja, csak a többség csukja a szemét, mert úgy kényelmesebb)
• túlnépesedés (talán a legnagyobb probléma, a túlhasználat alapja, és a legnehezebben megfogható)
• társadalmi bezárkózás (kerítések, falak, illiberalizmus… de fogjunk már fel gyerekek, egy nagy burokban vagyunk, ha más pukkantja ki akkor is beledöglünk, mindannyian)
• cselekvőképtelenség (ebben per pill én vagyok benne erősen…)
• populizmus (rövidtávú nyertes pozíciószerzés záloga jelen állapotban, viszont ha ez a tudással társul, akkor megbocsájthatatlan)
• morális határok (ki tud majd élni egy olyan világban, ami jelenleginél sokkal nyilvánvalóbban lépi át a határokat (látszólagos jólét fenntartása a határon kiadott tűzparanccsal, magára hagyott ember milliárdok csak azért, hogy nekem tovább nőhessen a hájam)
• túlélés (Európában élek, Magyarországon… itt van-e bármi esély egy globális összeomlást átvészelni, vagy menni kell, és ha igen (mert igen) akkor hova és meddig kell elindulni?)
• a többi faj kérdésköre (azért én annak a marginális kisebbségnek vagyok a tagja, akit tökre zavar, hogy teljesen feleslegesen irtunk ki ezernyi fajt…)
• lokális megoldások (ezt nyomjuk mi, ebben jók az ismerősök is, és aki ezeket nem ismeri, az nem itt fogja megismerni :D, na de elég-e ez?)

lokalizáció optimalizálás

Ez utóbbiban (lokalizáció optimalizálás) gyúródik össze minden, egyszerűen fel kell mérni, fizikailag földrajzilag olyan helyre összpontosítsuk a lokális cselekvéseinket ahol van még értelme…  Bődületes tudathasadásos állapot, de ebben érzem a kulcsot… Globális gondolkozás, lokális cselekvés… Ha a globális végiggondolás nélkül cselekszünk lokálisan helyben, akkor az lehet hogy elvesztegetett energia… Itt van valahol elásva a kutya…  Láttam ahogy egy ismerős, pár éve tanyát keresett magának, önellátásban gondolkodik, és próbálta megtalálni az ideális helyszínt hozzá… És most látom, eleve milyen bohóság volt azt mondania, egy őrületes szűkítéssel kezd: Magyarország… Lehet ez az első szűkítés fogja meghatározni a sorsát, hiába a többi tucatnyi további tényező…