November 1. Szent András havának első napja, egyúttal az az üdvözült lelkek emléknapja. A lényege kb. hogy a még élők küzdenek, a tisztítótűzben lévők szenvednek, és az üdvözültek pedig diadalmaskodnak. A katolikus ünnep régesrégi kelta alapokon nyugszik, amely ünnepkörben pedig az evilági és a túlvilági határok elmosódás figyelhető meg. A még korábbi időkben pedig minden bizonnyal annak köszönhette ez az időszak a sikerét hogy ekkor érezhették az északi mérsékelt övek, már letelepedett népei hogy akkor amiért egész évben dolgoztak azt leszüretelték, megtörténik a természet visszahúzódása, az elmúlás, jön az az időszak amit túl kell élni, addig amíg újra éled a természet. Szóval igen, ennek gondolom azért a kialakuló közösségekben van egy összekovácsoló ereje. És ugye amikor rárepült a katolikus egyház a neki annyira be nem gyere pogány ünnepekre akkor többek közt „a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává alakult ez a nap.
A saját kis együgyű világomban szintén tudok fontos dolgokat kötni ehhez az időszakhoz, kezdve onnan hogy évek óta ekkor kezdenek el csordogálni a vízfolyások (hiszen a természete tényleg ekkor áll át téli üzemmódba, ekkor szűnik meg a növényzet párologtató hatása), ekkor jön el a hosszú száraz nyár vége. Igen, az előttem elő generációknak ez még az augusztus végi viharszezon volt a záró, az utánam érkezőknek meg nem tudom mi is lesz a norma, de idén azért hihetetlenül bejött a dolog és összesűrűsödtek ezek a hatások.
Szóval fontos nap ez a mai. Már csak azért is mert a Mammonszolgák sem alszanak sohasenem, a fogyasztói világgá silányított nem éppen kis, hanem globalista közösség ezt az ünnepet is leuralt a maga módján. A hedonizmus, a mértéktelenség, a túltolás ünnepe. Hiszen ekkor vagyunk a termelés csúcsán, a gabonabányák idei adománya betakarítva a silók megtelnek, a tök beérett, lehet mértéktelen mennyiségben farigcsálni, aztán lehet az egyik legnagyobb álfenntarthatósági hájpot generálni azon vita köré, hogy akkor a tökmaradékot kivigyük-e ez erdőbe vagy sem. Hiszen ha már megtartottuk a bulikát, ha már a gyerekek bekómáltak a sok cukortól, a szüleik meg utána még hajnalig tolták tovább a porcukorparty-t akkor azért másnap annyira de kell az az a kicsi megüdvözülés hogy kimegyünk oszt kibasszuk a tökünket az erdőbe, hogy ezzel ki tudjuk pipálni a szükséges zöldrefestést.
Szóval ja, van ennek az ünnepkörnek, ennek a novemberi kezdetnek egy bájos varázsa. Ilyenkor el lehet ideig óráig feledni a problémákat, azt hogy azért vannak bajok, aztán úgyis jönnek a hosszú téli esték, hiszen évek, évtizedek óta nem sikerül még arra a kérdésre sem megnyugtató választ adnia a társadalmunknak hogy akkor legyen vagy ne legyen óraátállítás. Annak a társadalomnak, amelynek másfelől meg kellene nyerni az Ökológiai Válság elleni harcot. Hát no, néha azért ugye nem csodálkoztok hogy el vagyok kicsit kenődve.
Szóval ez a hedonista technokrata nihilben tespedő nagyvilág az ami adja az alaphangot. A még élők, küzdők meg küzdenek ez ellen. Küzdenek, én pl pár napja betettem csengőhangnak a telefonomra a fecsegő poszáta hangját (ami lehet hogy gúnyos szajkó? ehhez sem értek pontosan…), hogy legalább ahányszor hívnak akkor eszembe jusson hogy ellen kell állni, és küzdeni kell.
Szóval igen ellenállni azoknak akik a Nihilt szolgálják, akik Mammont szolgálják, és persze azért ez nem megy frontálisan, hiszen akkor úgy járnák mint azok az óvilági poszáták és egyéb vonuló madarak fognak majd járni pár év múlva amikor a technokratanihilizmusmammonszolgálat bálványimádói átadják majd a szaudi csíkot, a vonulási útvonalat keresztező 160km hosszú 500 méteres üvegfalat. Szóval akkor ennek majd nekimennek a madárkák és kitörik a nyakukat. Szóval frontálisan nem szabad bomlasztani. A nyílt harc úgyis felesleges, hisz úgy eltipornak, szóval marad hogy lassan apránként. Persze nem egyszerű ez, hisz látszólag hiába minden, az életem fűműve a lufisposzt marad, hiszen amikor túl frontálisara vettem a dolgot és a négyfelé szakad gólya négyfelé indította futótűzként a hírt akkor nagyon hamar ki lettem kiáltva ökoterroristának, ami egy hihetetlen jó bélyeg. Hiszen a terror elfogadhatatlan, elfogadhatatlan amennyiben a fennálló rendszer ellen zajlik, és ha kell akár a terrornál is brutálisabb módokon válik azonnal megtorolhatóvá hisz a rendszernek jogában áll mindenáron megvédeni magát.
Erős szavak ezek, erős szavak. De hát azokat még csak szabad.
Szóval a frontális megoldások nem vezethetnek célra, a nihilistákat elsőnek ki kell billenteni, de hát a nihilben tespedi annyira jó, én már csak tudom, végtelenül lusta ember vagyok, bár annyiban különleges hogy ezt be is vallom. Sokan meg inkább belepusztulnak csak az igazságot elismerni ne kelljen. Szóval igen rengetegen vannak akik túlfeszítik magukat és dolgoznak azért hogy… És miért is? Na itt kellene igen erősen elgondolkodni. Mert amennyiben valaki tényleg őszintén el tud gondolkodni, és amíg kiderül hogy jó ügyet szolgálnak, akkor hajrá akkor tegyék, de amikor kiderül hogy pótcselekszenek, vagy félrenéznek, vagy nem is tudom hogyan és miképp magyarázhatja magának meg a dolgot például a szúnyogirtószeres repülő pilótája, vagy a tankerületvezető, vagy a hadsereg tagja, a szénhidrogénkutató munkatársa, a autóipari alkatrész szalagmunkása, vagy épp a kormányszolga… ja, várjatok...
Szóval igen, vedd észre magadban, ne csak másban… És dolgozz te magad azon hogy jobb legyen…
És tudjátok miért lett ez a poszt? Csak mert egy nagyon egyszerű nagyon triviális dologról akartam beszélni. Egy olyan kis dologról, ami 2-3 ember 1 órás munkájával létrehozható, és amely szerintem jó irányba mutat, és persze még nem látom át hogy közvetlenül pontosan hogyan is fognak a vallási alapra hazudott pénzuralmi háborúk megszűnni általa. De a vektorelmélet, miszerint az erdedő számít az azért hagy némi reménységet. Hogyha kellően sok jóságot hozunk létre mi kisemberek akkor elébb utóbb a nagynak tűnő hatalmasok, akik egyébként legtöbbször pusztán sérültek, zömmel sérült férfiak akik nem elégedettek az altesti adottságaikkal, zömmel sérült nők akik férfivá erőszakolják magukat nap mint nap míg lassan részsikereket érnek el. Szóval ha ezt a sok sok sérült embert valahogy sikerülne meggyógyítani. És persze nem lehet mindenki úgy gyógyítő hogy frontálisan, hogy odamegy feltárja a sérülés pontos mikéntjét, és megadja a gyógyírt. Sokan vannak persze ilyenek is. De azért a legtöbbünk nem ilyen frontális gyógyító, de ha jót cselekszünk, ha példát mutatunk, azon nagyon sokakat segíthet a gyógyulásban, hisz a sérülések egy jelentős észe még talán az egyén önnön saját maga által is visszafordítható.
Én meg ugye együgyű vagyok, szoktam mondani az egy ügyem hogy #temessükazárkokat, hogy #adjukvisszavizetatájnak persze valójában ezt #kikéremmaganak mert az egy ügyem hogy eltűnjön a #társadalminihil. Csak hát ehhez különös mókák kellenek, hiszen ha én nem érzem jól benne magam akkor mit sem ér, ha nem vagyok őszinte benne akkor nem fogok tudni átadni semmiféle flow-t, ahogy ezt végülis megkaptam pár napja amikor elkezdtem Azizni, és ahogy megkaptam pár éve amikor elsőnek tituláltak kiégett fasznak a bajai vízügyi könyvtárban.
Lásd pl a szöveges agymenéseim, sokszor azért csinálom ezeket mert nem érzem jól magam és ki kell írni, és nem is működik igazén, hisz az életem főműve a #lufisposzt, és nem a #hódgátjavalóg, és ez nagyon bassza a csőröm, mert hiú vagyok és nem sziú :D
Szóval jöjjön már a lényeg eme kis apró 7215 karakteres bevezető után. Mert elkészült (ha jól sejtem) kismagyarország első olyan vízmegtartó létesítménye amely nem egy emberi tervezés (értsd, jól, akár csak a végiggondolás) után létrejövő akármi hanem pusztán annak felismerése hogy „Albert mondja, a természet jobban tudja”. Szóval a hódhívők egy kis félmaroknyi csapata eljutott oda, hogy nem is leutánozni akarja a hódot (lásd hódgátanalógok) hanem szimplán odamegy egy elhagyatott hódgáthoz és megjavítja, mert hód már nincs ott hogy ezt megtegye. Mert ennyire de rohadtul egyszerű ez az egész hóbeleblanc. A newgreendeal, ami már ott elkurvult hogy belevitték hogy ez egy deal legyen, oszt ezt nem tűrték a Mammonszolgák, és elvitték a WarDealbe a lovettát…
De tojni a fejükre, mert meg kell csinálni akkor nulla pénzből, és ezt érti meg nehezen, nagyon nagyon nagyon nehezen a nihilben szocializálódott nyugati ember.
A cél nem az pénzt tudjunk költeni egy jó ügyért, hanem hogy a jó ügyet csináljuk, mert az nem pénz kérdése, a pénz nem lehet cél, hisz akkor Mammon szolgáivá fogunk válni. Szóval a cél a jóság, a jóság szolgáivá váljunk, és ki a jó? Hát az Anyatermészet, a Termetett Világ, a LaBelleVerte.
Szóval nekem is kellett pár nap hogy rájöjjek, hogy mi is történt. Kellett pár nap hogy átlássam, hogy mekkora az akkora hódenagyonnagy (úval akartam írni, de óval sikerült, így hagyom). És kellett hozzá a samhain, aminek a jelentése annyi: nyárvég. Kellett hozzá ez hogy az éjjel felnyíltak a tündérdombok, és meglegyen az egy éjszakányi átjárás az evilág és a természetfeletti közt. És bár nem emlékszem hogy bármit álmodtam volna (és higgyétek el nemhogy csík nem volt, de még extra cukor sem lefekvés előtt) de ma hajnalban fél hatkor arra ébredtem hogy ki kell írnom magamból a „hódgátjavalógot”. Szóval megtettem.
A konklúzió? Hisz tanmese ne legyen konklúzió nélkül. Az mindössze annyi hogy javítsátok ti is a világot, építsetek ti is minél több valós és átvitt értelmű hódgátjavalógot, ami meggátolja hogy a rossz diadalmaskodjon, és ha az eredendő jóság javítójaként fogtok küzdeni, akkor megüdvözöltök a végén.
Ennyi. Van kérdés?
