Így majd egy hónappal a pillanat után feltűnt, hogy az egyik csoportom, elérte az ezres tagságot. Köszönet nektek a kariajit!



Az Aszód Természeti Értékei csoportról beszélek a fészbúkról. Amely a 2010-es évek második felében kábé megkerülhetetlenné vált, újdonságával leuralta kishazánkat, és bár a fiatalok mennek az újabb és újabb platformokra, azért még 2022-ben is azt gondolom ez lesz a meghatározó, pláne a hozzám hasonló B oldalas boomereknek. Szóval táruljon fel ÖkopatóPál a természetvédész online világmegváltása, transzparencia forevör meg ilyenek.

Viszont amiért visszatértem a gyökerekhez azaz a blog.hu felületéhez ennek a számomra nagy (de az emberiség számára igen apró) eseménynek a megünnepléséhez, az nem más hogy volt pár rossz élmény, a facebook frissítései közt könnyen elvesznek a tartalmak, meg hát hiába a világ legnagyobb oldala, azért a keresést megoldani a világ minden pénzéből sem tudják (nem is akarják?), így sokszor igen korlátosan használható.

Történt ugyanis hogy eszembe jutott, hogy 1000 fős csoportgazdaként kicsit elnosztalgiáznék a korábbi jegyzeteimen, ahol a kapcsolati hálómat próbáltam kibontani, de ugye azokat a face száműzte valami hátsó szeneskamrába (nemes egyszerűséggel egybetette a világ összes jegyzetét, és keresd meg a sajátod akarod júzerkám...).

Hát melléfogott én megkeresgéltem őket, és akkor most szépen átmentem ide őket, és kicsit fel is frissítem mi az aktuális helyzet.

No eddig ez a 2016-os jegyzet, de van másik! Hogy ez pontosan mikori azt nem tudom, de úgy 2017 elejére datálom a létrejöttét, azóta meg néha frissítettem. Ugye már azóta is sok víz lefolyt a Hajtán (legyen ez az ikonikus, ezt az elejétől a végéig magaménak is vallhatom, meg most is ez van legközelebb...). A dolgok azóta változtak, mostanság inkább Dél és Kelet pest megye működik együtt, Gödöllő térsége az én látóteremből kikerült, de a legtalálóbb alán az ahogy kissé viccesen hívnak minket a fővárosban: Távolkelet pest megye :D

No de újra vissza 2022 jelenébe, egy kicsit a lehatárolósdi, mert pár sorral feljebb az már elavulta magát. Ezt valahogy mindig akarja a lelkem (persze csak térinfós vagyok...), És majd a kép után mindjárt kifejtem hogyan is van ez most legaktuálisabban, meg még jön comingout is, mert vannak azért még nagyobb projektek, és ha már összerakjuk, akkor legyen egyben az egész.



Szóval bővül ám az univerzum azokhoz a fenti régirégi jegyzetekhez képest.

Oldalak ügyében jöjjön egy kis előbújás, ha már beharangoztam, szerintem ezt úgyis csak az nem tudja aki nem akarja. Szóval igen hozzám köthető a 2013 júlusában létrejött, Biológiai Szúnyogirtást elnevezésű, jelenleg 4287 követővel rendelkező oldal. Ez országos problémára akarja felhívni a figyelmet, az évek során volt benne sok segítőm, de azért sajnos az idegméregszórás még továbbra is jelen van, pedig azért az elmúlt majd egy évtizedben már tagadhatatlanná vált a hatodik kihalási hullám, és az ökológiai válság, de ebbe most nem szaladok bele. Az apropó egyébként mindössze annyi volt hogy Gödöllőn egy nyári reggelen belefutottam egy röpülős és még az akkori szabályoknak sem megfelelő szúnyogirtásba, ahol láttam ahogy döglik minden... Azt gondolom ilyen belefutás nyaranta van soktízezer, csak hát sokan nem hiszek abban amiben én, hogyha az egyszeri ember cselekszik (én is az vagyok), akkor sokat el lehet érni, pláne ha még össze fognának ezek a cselekvő emberek a jó célok érdekében... Na de te ez most fullpozitivy poszt szóval menjünk tovább.

Ilyen (a végére talán) pozitivity oldalam lett az amikor már egyre mélyült a mentális hullámvasutam az Ember és Természet avagy kicsoda ÖkopatóPál jelenleg 647 követővel. 2018.08.01 jött létre. Az első nap két bejegyzése, hogy ne mondjam segélykiálltása, amiért az egész létrejött a természetvédelmi őrök világnapja utáni hajnalon: In memorian vasút menti fák, illetve ahogy a szarfolyóból pakolják ki a védett halakat a parta én meg igyekszem megmenteni őket az iszapból...
Csak ezen az oldalon született 243 poszt azóta, ha átlag 1000 karakterrel számolok, az is negyedmillió karakter...Azt modják ez az a mennyiség amitől érdemes elkezdeni a könyvkiadáson gondolkozni ha kéziratról van szó :D Nyugi nem teszem ide az összest, de az aktuálisan uccsót igen, az is fáról szól, az még áll, nem tervezem könyvlapokká konvertálni, ez a tegnap hajnali bejegyzésem, a tegnapelőtti vezetett kirándulásról szerintem jól foglalja össze azt amiért az egészet csinálom: 



És még nincs vége, mert azért ha már arra vállalkoztam hogy az egész univerzumomat megmutatom akkor nem hagyom abba.

Szóval oldalak, van még kettő, de ezek már nem pusztán a saját gyermekek, sőt itt már nyugodtan lehetek őszinte és mondhatom itt már én csak egy nagyobb zenekar egyik tagja vagyok és más a karmester:

2018 márciusa óta működik a Tápió Természetvédelmi Egyesület oldala (jelenleg 818 követő), ennek az egyesületnek a létrejöttében nem kevés szerepem volt, majd az évtizednyi tetszhalott állapotában is, de aztán szerencsére az új generáció felkarolta, és szépen lassan formálja, néha néha még bele-bele kontárkodom, de ez azon kevés dolog egyike ami szerencsére már halad nélkülem a saját útján.
A legfrissebb pedig az Ország Közepe Tájegység (jelenleg 292 követő). Az oldal ami végre egy csaknem egy évtizedes ámokfutásomra tehet részben pontot. Az új szívcsakra, ugyanis ez az egész amiről itt fent számot adtam, nagyjából abból a puszta elemi igényből jött általam létre hogy hát sajnos az általam oly annyira vágyott komunikáció és a természetvédelem nem van pariban. Ebből lett a 3965 napja azon a vasárnap reggelen ez a blog. És minden is azóta. Szentül hiszem hogy az általam internetre hány gondolatok jelentős részének nem így, egy partizánuniverzumban kellett volna napvilágra kerülni. Hogy ennek jelentős része beleférne máshova is, de hát nem nem fért. Hanem így valósult meg ahogy. 
De, és ez a lényeg idén majd reméljük nagy megtáltosodás következik és az Ország Közepe Tájegység oldala (amely stílusosan a tavaly nyári napforduló délelőttjén indult) leégeti a haját mindenkinek. Ebben ahogy írtam már csak egy kis fogaskerék vagyok. Igyekszek majd azért hasznosan forgolódni, és mivel így alakult az elmúlt egy évtized ahogy, tartok tőle hogy meg fog maradni a magánuniverzumom is, mert azért attól hogy végre belépünk azzal a bizonyos már csaknem hivatalossal a 21. századba azért még bőven van ami oda nem való belőlem, az agymenéseimnek kell a tágas tér... Holmi madármérgezőkről, meg csontosparti partyarcokról azért lehet nem lehet majd mindenhol szabadon szárnyalva szépírni...

Végezetül két dologról, két csoportomról szeretnék még hírt adni a teljesség igénye által vezérelve.

Elsőnek egy egyenlőre csírájaban hamvába holt kezdeményezésről, amelyet azért temetni még nem kell. Ez pedig az ÖkoOázis projekt (bár a nagybetűs természetvédelembe a legutóbbi 7 órás monstre pályázati agyaláson sem tudtam belökni, de azért lesznek emberek akik meg fogják érteni, és elébb utóbb be fog ez is indulni). Ennek talán a fő csoportja a ÖkoOázis - Találjuk meg a kiutat a környezeti válságból! (419 tag) ami 2020 februárban néhány hetes előkészítés után került ki a nyilvánosság elé, majd egy biztató kezdeti akció után megbicsaklott. Persze akár a pandémiára is kenhetjük, ha tagadni akarnám a válóságot bár annak semmi értelme. Szóval az igazság hogy rosszul mértem fel a képességeimet, ezért nem lobbant fel a szikra csak annyira hogy hamu lett a csíra.

A másik, és egyben ennek a rövidke (eddig 16 ezer karakter) blogbejegyzésnek az utolsó megemlítendő és egyben nagyon pozitív és lassan aktuális csoportkája, az én kis univerzumom, legújabb csillaga: 



Szóval lassan idén is elkezdődik az élet, aki elolvasta és esetleg megtetszik neki bármelyik fent taglalt nyilvános oldal, vagy csoport akkor ha akarom sem tudom megállítani hogy taggá vagy követővé váljon. Illetve ha elolvasta idáig, és úgy érzi szeretne ÖkopatóPál természetvédész univerzumában Egyhajúőr lenni, akkor jelentkezzen, mert a világot együtt fogjuk megváltani!

Namaste!