A békamentés befejeztével a blog kissé meghalt, ezért megpróbálom felpörgetni egy kicsit. Röviden beszámolgatok majd azokról az élményeimről amikor sikerül kijutni a ződbe.

Az egész blogot azért azért indítottam hogy a bennem lévő szómenést (ami a hírek hatására, meg úgy egyébként is keletkezik) kiadjam, de aztán rájöttem hogy a jelenlegi csillagzat alatt nem biztos hogy mindent le kell írni (eltemetem a bennem lévő partizánt). Tehát marad az amibe senki nem köthet bele, a felhőtlen kikapcsolódás, a természetjárás, a madarászás ....

Szóval történt hogy beindult a nagy tervezés hogy mit is csináljunk magunkkal Húsvétkor és hát jó terveink is voltak arra hogy egy horvátországi úttal (Isztriai-félsziget) fárasztjuk magunkat a hosszú hétvégén, de közbejött a nyúl...

A lényeg hogy borult a terv, de már annyira nagy volt a lelkesedés hogy menni kellett, ha nem is olyan messzire akkor közelre (a fő szempont: ocó). Így hát irány a Kiskunság közepe.

Péntek (április 22.) délután vágtunk neki az útnak és odafelé menet egy aznapi gólyás hírtől vezérelve {1} szorgosan nézegettük az út mentén lévő gólyafészkekben álló madarak lábát hátha gyűrűs madarat tudunk leolvasni. a Göbölyjárási volt iskolánál sikerrel is jártunk, leolvastuk HX143-askát (mint később kiderült ugyanaz a madár van a fészeknél mint akit a tavalyi gyűrűzésen már sikerült azonosítani {2}). A hétvége maradék részében még vagy jó két tucatnyi fészekre néztünk rá {3}, de több gyűrűs lábat nem láttam (habár többségében már ültek a madarak a fészekben, vagy egy lábon ácsorogtak, így marad ellenőrizetlen láb bőven). Mivel elég későn indultunk így mire leértünk ránk esteledett tehát más élmény nem volt (kivéve egy helyet aholSzabadszállás határában olyan éktelen hangos békakoncertet adtak a békák hogy meg kellett állni a kocsival, szabályosan fájt olyan hangosak voltak).

Szombat (április 23.) első állomás a Kunadacs közelében Található Kosbor-tanösvény volt. Odafelé menet megnéztük a békaparadicsomot, ami mint kiderül egy sima belvizes foltocska, de ottjártunkkor épp 10 kis kócsag falatozta a békákat. Maga a tanösvény egy önmagát sporthorgász centrumként azonosító komplexum parkolójától közelíthető meg. A tanösvény első érdekessége egy nagy beton denevértorony. Nem szép, de reméljem a denevéreknek begyere. A tanösvény ezután átvág néhány facsoport közt a réten majd egy földút töltését követve a temetőhöz érünk. Ezen a mélyebb fekvésű lápréten még nem volt sok virág (ehhez még korán jöttünk), mocsári gólyahírek valamint egy víziboglárkafaj virágzott a földút szélén a vízparton (ez utóbbiból van vagy 10 elég hasonló faj szóval tovább nem mennék bele a határozásba). Majd elértük a puszta közepén álló temetőt, amit egy dombocska tetejére épült ki (ez elég furán hangzik de hirtelen nem jutott jobb eszembe). Ami itt a lényeg hogy a temetődomb oldalán megmaradt a gyep (bele se gondolok milyen lehetett a hely mielőtt a dombtetőre temető került) és hát itt nem kevés fotótéma akadt. Többek közt ezek az általam is felismert, védett virágok:  agárkosbor, pókbangó, homoki nőszirom, apró nőszirom. A pókbangók esetében érdekes hogy ugyibár egy fokozottan védett és ritka fajról van szó, de milyen érdekes az orchideáknál az a kettősség, hogy a ritkaságuk ellenére néha teljesen másodlagos élőhelyeken ütik fel a fejüket. Itt is látható volt hogy a bangók a temető bejárati részénél egy olyan helyen élnek ahol szerintem megbolygatták a felszínt (magyar temetőkből kiindulva szerintem a temető elejénél hordták össze a szemetet és ezt szállíthatták el néhány éve és ennek a munkálatnak a nyoma látszik a visszagyepesedett felszínen). Másik “érdekesség” hogy a temetőbe érkező látogatók nagyjából pont a bangók környékén szoktak parkolni, de gondolom nincs túl nagy forgalom így ez még talán nem olyan nagy probléma (megjegyzem én is kiszúrtam az agárkosborokat majd odagyalogoltam és amikor lehajoltam hogy fotóalanyt keressek akkor tűnt fel hogy a bangók közt ácsorgok, tehát egy átlegfelhasználónak (temetőlátogató, geokeccsinger, iskolás csoport) biztos fel sem tűnik a növényke. Szintén megjegyzendő hogy amíg a orchideák megjelentek a temető előtti bolygatott részen addig innen hiányoztak a nőszirmok amik viszont a domb többi részén tömegével nyíltak (illetve már csak a homoki, az apró már elvirágzott, mindössze egy nagyobb virágzó csoportot találtunk egy fűcsomó árnyékában) A temetődomb után vissza az autóhoz hisz még várt ránk sok látnivaló (az út szélén összefutottunk két farkasalma lepkével {4}).

Továbbindulva következő állomásunk a kunpusztai templomrom volt (kutturális program), amiről odaérve kiderült hogy nem is rom :), de ha már ott voltunk gyorsan megnéztük a mellette álló gólyafészek lakóinak lábát (eredménytelenül).

A templom után menthetetlenül elértük a Kondor tavat. Amely azért nagyon ott van látképileg (ez volt az első jelentősebb tavunk a hétvégén szóval ámultunk-bámultunk, aztán a napok során hozzászoktunk a látványhoz). A vizen a sok szárcsa közt egy-egy pár búbos vöcsköt, kanalas récét, böjti récét, néhány dankasirályt és 5-10 barátrécét figyeltünk meg. Valamint a távolban egy ígéretes kis kiemelkedést a vízben rajta madarakkal. Szóval irány kerüljük meg a tavat. Igen ám csak épp annyi benne a víz hogy a part mentén vezető nyom elöntve (végülis jobb is így, úgyis kint van a fokvédett terület tábla). Ezért megpróbáltuk a másik oldalt, de itt meg egy tanyához jutottunk ahol viszont kiszúrtam egy kócsagos autót, így egy gyors bemutatkozás után egy segítőkész kollégától kaptam néhány jótanácsot. Irány Fülöpháza, hátulról támadunk. A településen áthaladva az elején meg a végén is volt egy-egy lakott gólyafészek, de gyűrűs lábat itt se láttunk (a 3146801 fészeknél igen jó dolguk van a madaraknak mert egy tocsogós rét szélén áll a villanyoszlop). A Kondor tó déli csücskének a megközelítését a Szappanos szék mellett elhaladva szerettük volna megoldani, de a szikes vízállás után a homokbuckák másképp gondolták, a csont száraz homokból álló dűnék nem a buzukinak valók, szimplán megsüllyed erőltetni meg felesleges, tehát rövid séta. Pár perc alatt összefutottunk 5 homoki gyíkkal, a báránypirosítóktól foltozott buckákon. Feltűnően sok sáska ugrabugrált az úton, legelábbis ahhoz képest hogy április nem a sáskák hónapja még. A jószágok egy fajhoz tartoztak, vélhetően áttelelő sáskák lehettek. Miután kihomokoztuk magunkat újra elindultunk a Kondor tó déli, nyugati oldalához. Sikerült is elérni a partot, de akkor meg a levezető csatorna állta utunkat (növényzet szélében egy pár cigány és egy pár böjti réce). A csatorna mentén kerestünk egy átjárót majd érzésre próbáltunk újra lejutni a partra, de mindig tanyának ütköztünk. A harmadiknál gondoltuk hogy szólunk a tulajnak hogy hagy sétáljunk már hátra ránézni a vízre (nem is volt semmi gond) így sikerült pont a létező legjobb helyen lejutni a víz szélére. Közelebb nem is lehettünk volna a fentről már kiszúrt kis kiemelkedéshez (ami végeredményben víz közepén egy pár négyzetméteres foltocska volt ahol a fű kilátszott a tóból, de mivel körbevette a víz ezért ideális helyszínt biztosított a madárkáknak). A szigetecskén 4 gólyatöcs valamint egy kis “cankóbigyó” (ugye milyen jó ha határozó nélkül megyünk terepre, kellő fajismeret nélkül) matatott. Valamint a víz felett repkedő fattyúszerkők is ezt a helyet használták pihenőhelynek.

Április 24 (vasárnap) a napot a kiskőrösi Szűcsi erdő meglátogatásával kezdtük. Nem madarásztéma de a város szélén a GPS elsőre egy olyan útra vezetett aminek az utolsó néhány házában, hogy szépen mondjam halmozottan hátrányos helyzetű emberek élnek, viszont nem volt tovább út így meg kellett fordulnom és milyen érdekes hogy erre az utcán játszó cigánygyerekek egyből odajöttek hogy megkérdezzék hogy kit keresek, mondtam nekik hogy senkit hanem az utat az erdőbe, erre a válsz hogy azt nem tudja merre van. Tehát indulok tovább majd 10 méter után látom hogy rohan a kissrác utánam, újra megállok, utolér majd elkezdi hadarni hogy rájött hogy merre menjek és lelkesen mondja hogy erre meg erre... Két nagy tanulság: 1 gyerekként függetlenül az anyagi helyzettől meg a bőrszíntől többnyire még vannak pozitív tulajdonságaink (segítőkészség, stb), de aztán a barom felnőttek majd kinevelik belőlük; 2 elgondolkodtattó hogy a gyerekek anyukája amint észrevette ezt a 20 másodperces eseményt egyből gyors léptekkel jött ki az utcára, de ezt már csak a tükörből láttam de motoszkált bennem a gondolat hogy ő is segíteni akart-e vagy kicsit más stílusban kérdezte volna hogy mit keresek ott, vagy csak szimplán félti a gyereket ha az utcán megáll egy autó...

Na de vissza a fő sodorvonalhoz, az erdő szélén parkolva gumicsizmát húztunk és bevettük magunkat a rengetegbe (a legfeltűnőbb itt is a 2011-es szárazság, nagyon gyorsan tűnnek el a tavaly még országmegrontónak kikiáltott vizek és kerül szárazra a láperdő (talán egy helyen volt olyan mély a víz hogy kerülni kellett)) a láperdő szépen kaszált réteket vesz közre és bent sétálgatva szinte úgy érzi az ember hogy nem is az Alföldön sétál. Az erdőt leginkább azért szerettem volna megnézni mert a neten sok orcidea fotót találtam az erdőben, és reméltem hogy valamit már látok belőlük, de még korán volt  hozzájuk. Az erdőben sok helyen és nagy mennyiségben láttam a fehér zászpa leveleit, valamint néhány békát lehet még megemlíteni, közölük is azt a levelibékát aki pont akkor kapott be egy legyet miközben a fényképezőgépet állítgattam, hát szíven ütött a látvány a makróobjektíven keresztül nézve, de leginkább az a tudat hogy ha ezt a pillanatot lekapom akkor azzal a fotóval büszkélkedhettem volna kedvemre. Ja és majd elfeljettem: látott már valaki olyan hogy egy erdő szélén szelektíven gyűjtik a szemetet, hát a Szűcsi erdő ilyen, nem tudom kik rakták ki a kukákat, de nagyon becsülendő pláne hogy a szemetesek zártak és nem is folyik kifelé a tetejükön a szemét (tehát vagy üríti aki kirakta, vagy nincs sok szemét).

Továbbhaladva a következő célpont az akasztói stadion megtekintése volt, mondhatnám úgy hogy antikutturális program. A helyszín szerintem lehetne a magyar futball műemléke, egy nem épp fedhetetlen ember által épített, tökéletesen szükségtelen, használhatatlan, romokban álló pénznyelő, tisztára mint a magyar foci...

Ezután irányba vettük a hartai dunapartot, menetközben még a Bába-széknél álltunk meg (ez nem tűnt úgy mint amiben a normálisnál sokkal több víz van) itt 2 nagy kócsagot, egy gólyatöcst, 2-3 cankót, és egy nyári lúd családot láttunk. A Duna partján egy kisebb sétát tettünk (mint utólag néztem pont ott hagytuk abba ahol kezdeni kellett volna), itt 9 billegető cankót láttunk valamint egy kockás siklót, meg szép szitakötőket, de természetesen pont akkor merült le a fotógép... Ami még megér egy misét az a hullámtérben lévő iszonyatos szemét (mindig szidjuk az Ukránokat meg a Románokat hogy mit hoz le a Tisza, hát az se semmi ami a Dunán jön le a Németektől, Osztrákoktól, Szlovákoktól, meg saját magunktól (a legjobb meg egyébként hogy végeredményben az ártéri szemét többsége műanyag szóval lehetne szervezni rá nagy, célzott szelektív hulladékgyűjtéseket).

A part után még egy programpont volt a mai napra, a Böddi-szék. Na ezt kár lett volna kihagyni, nem a tanösvényen a csatorna partján mentünk be (a műútról ahol a tanösvény indul még nem látszik semmi csak a csatorna partján a horgászok és nem volt elég vonzó) hanem ráleltünk a bekötőúra ami a Bauer “maffiózó” kastélyhoz vezet. Ezen és az ezt követő földúton lehet becsorogni egészen a Dunatáj Közalapítvány tanyájánál lévő megfigyelőtoronyig. Itt már igen gazdag a madárvilág, a kastély közelében volt egy sirálytelep, az út szélétől 20 méterre láttunk fiókákkal úszkáló szárcsát. Magán a Böddi-széken pedig 21 bütykös ásólúd, tucatnyi gulipán, csörgő, kanalas, nyílfarkú, bajti, barát récék. A csatorna túloldalán is volt jócskán madár, de ott már csak a libusokat ismertem fel.

Április 25 (hétfő) itt már nem bírtam magammal és felkeltem korán (búbosbanka hanggal indult a reggel, idén az első), hogy kimenjek a 52-es út Dunavölgyi és Kiskunsági főcsatornái közti területre. Ami végeredményben a Kelemen-szék és a Zab-szék közt vezet át a főút és madárügyileg elég jó terep. Határozó nélkül a cankókkal újra nem tudtam mit kezdeni (a pajzsosokat még felismertem). De volt itt minden, néhol tucatszám a nyári ludak, kócsagok, dankasirályok, szerkők (fattyú és egy helyen fehérszárnyúak is) vöcskök (kis és feketenyakú) récék, töcsök, gulipánok.

Délután pedig a Kostök nevű horgászhelyen (illetve az az meletti szikes tó közeléban evett a fene. Itt is volt a már szinte átlagosnak tekinthető madársereg (cankó, dankasirály, szerkő, libák, kócsagok, töcs, gulipán) viszont ezen a helyen láttam 4 konytos récét, egy bakcsót és 2 nagysirályt valamint 1-2 küszvágó csért is. De ami itt a legnagyobb élmény volt a hihetetlen mennyiségű szitakötő... (pl: ez meg ez meg ez és végül ez is)

Hát itt vége, szó se róla szinte tovább tartott leírni mint megélni és még fel kell pakolni a képeket, be kell linkelni a dolgokat de ha beválik akkor rendszeresítem a beszámolókat.

Itt találhatóak a képek egyben!

Megjegyzések:

{1}: A gyűrűzőközponttól péntek délelőtt jött az infó hogy egy 2007-ben Tápiógyörgyén gyűrűzött gólyát Forráskút határában láttak viszont. A gólya ennél a fészeknél kelt, ésmost itt talált magának otthont.

{2}: a megkerülési adatok
Gyűrűzve ----------------------------------------------------------------
Jelölés       Fémgyűrű: Budapest HX143
Faj           Fehér gólya (Ciconia ciconia) [1340]
Kor           pullus [1]
Dátum         2004-06-10
Hely          Tápiószentmárton (Nest ID. 1457102), Pest, Magyarország
(HG48 47°22'19"N 19°47'48"E)
Egyéb adatok
Megtaláló     Benei Béla (8), E-mail: beneib@monornet.hu

Megkerült -----------------------------------------------------------------
Jelölés       Fémgyűrű: Budapest HX143
Faj           Fehér gólya (Ciconia ciconia) [1340]
Kor           kifejlett [2]
Állapot       Egészséges, és szabadon hagyva vagy engedve [7]
Körülmények   színes lábgyűrű(k) alapján azonosítva [81]
Dátum         2011-04-22
Hely          Tápiószentmárton (Nest ID. 1457104), Pest, Magyarország
(HG48 47°21'55"N 19°48'18"E)
Egyéb adatok
Megtaláló     Németh András, E-mail: tapio.egyesulet@gmail.com
Távolság      1 km 143 fok (DK)
Eltelt idő    6 év 10 hónap 12 nap [2507]
Hivatkozás    2011/600

Megkerülések --------------------------------------------------------------
Dátum      Á Kö Hely, Ország (Helykód) Koordináták (Megtaláló)

2010-06-20 7 81 Tápiószentmárton (Nest ID. 1457104), Magyarország (HG48)
47°21'55"N 19°48'18"E (Benei Béla)
2011-04-22 7 81 Tápiószentmárton (Nest ID. 1457104), Magyarország (HG48) 47°21'55"N
19°48'18"E (Németh András)

{3}: gólyafészkek amire tuti ránéztünk (volt több is csak nem jegyeztük fel):

• Tápiószentmárton > Göbölyjárás Iskolánál >> 1457104

• Bács-Kiskun megye > Izsák > Uzsovic kastély >>Fészek-azonosító 2199923
• Szabadszállás > József Attila utca és Szent István >> 2506106
• Kerekegyháza > A Kunpusztai templommal szemben >>2253001
• Fülöpháza > Kossuth utca eleje >>3146807
• Fülöpháza > Kossuth utca vége >>3146801
• Soltszentimre > Fülöpszállásra vezető műú >> 1821803

{4} remélem mindenki ismeri a vadonleső programot (ha nem majd most megismeri) a lényeg hogy néhány könnyen felismerhető védett fajról az interneten keresztül tölthetünk fel adatokat segítve ezzel a hazai elterjedés mind jobb dokumentálását, szerintem aki teheti éljen a lehetőséggel (egy másik oldalon pedig az összes hazai kétélű és hüllő fajról készül hasonló adatbázis, ezt is csak ajánlani tudom)