Frissítés 2023.01.01.

Szóval úgy történt, hogy a helyi újságba néhány éve írok cikkeket. Nagy álmom hogy ezek a cikkek ne csak passzív olvasmányok legyenek, hanem valami aktivitást is szüljenek. De nem igazán sikerül sikerre vinni a dolgot. Viszont lassan elfogadom ezeket, hiszen frontálisan megvátoztatni a mindentis nem lehet. 

A lényeg hogy eljött 2023 és kellene valami, valami jó dolog, ami játékosan de behúzza az embereket egy olyan körbe hogy elkezdjen bennük kialakulni a változás igénye. És ami nagyon fontos az önállóan csinálom változás igénye, hiszen mindenkinek a kezét nem lehet foghaja pár ember. Bár úgy működik hogy láncbe vagy körbe szerveződünk. Szóval ha valaki meginspirált akkor add tovább! 

Kicsit persze ez egy zsákutca, hiszen egyfelől vágyjuk hogy jajj de jó is lenne ha magunktól, közösen kitalált szabályok mentén haladva lehetne haladni az ökológiai válságból kivezető úton, de aztán valahogy ez a találjuk ki közösen és csináljuk ez soha nem akar olyan jól működni. Hanem valakinek csak ki kell találni, de akkor meg nem fogja a mindenki a magáénak érezni. Szóval nem szabad túlságosan kitalálni, csak nagyvonalakban. Szóval valami csoport kell, valami laza csoport. És hát eleve vannak a magányos farkasok, vannak az árral szembe nem úszó tömegek, vannak akik iszonyat mérgezőek még akkor is ha a jó szándék vezérli őket, és hát vannak páran akiket még nem is a jó szánfék vezérel. Szóval nem mindenki a lazacsoportépítők álma.

De a bolygónk véges az ökológiai válságból kivezető utat együtt kell megjárni vagy együtt ragadunk benne. Együtt, beletéve a lelkesedésünket és a hitünket. Fontos dolog ez a hit, mert jól látszik hogy mennyire nagy szerepe van abban hogy elérjük a célt. Amikor hit nélkül, vagy eltérő hittel vágnak bele, az többnyire nem akara sikerülni. Szóval mégiscsak legyen egy keretrendszer, és segít ha a keretrendszert vagy vasszigorral meghúzott alap tézisek, vagy évezredes hagyományok közé szorítottan tudjuk járni.

Na de a magamfajta csapongó álmodozók nem szeretik a korlátokat, és így sokkal nehezebb csapatba szerveződni, sokkal nehezebb hatékony csapatba szerveződni. Szóval maradnak a mókák és a játékok. 

Hiszen ahol játék van ott van játékszabály (ami bár korlát, de mégsem, bár mégis :D ), és hopp már meg is van a keretrendszer. Ez szépen irányba terel, csak annyira hogy rámutasson mire kellene fókuszálni, és aztán majd szépen a laza szabályok által alkotott kibeszélőköröknél meg formálódunk. A célmeghatározást megadja. A kereteket megadja. De aztán majd menet közben remélhetőleg valami sokkal nagyobb irányába fogja terelni a dologak.

Ha meg mégsem, akkor legalább legyen jó móka. Én már nem akarom a magányos farkasokat behúzni ha ők nem akarják. Csinálják. Én már nem akarom a sodródó tömegeknek útját állni. Viszont mindkét csoportnak van lehetősége hogy csatlakozzon. Kiléphetnek a saját választott szerepükből és benézhetnek ide, és ha teccik akkor maradhatnak.
Ugyanígy a toxikusok is jöhetnek, de fontos csak akkor ha ki tudnak lépni a szerepükből. Szóval ez alakulgat bennem egy ideje. Volt pár évem amikor frontálisan szaladtam a pofonokba. Volt egy időszak amikor besokaltam, és láttam ahogy nálam sokkal rosszabbul is jártak emberek. Volt időszak amikor elkezdtem próbálkozni kikapaszkodni sok esetben a magam fura módján. És remélem most jön az időszak amikor mókázva haladunk tovább.

A cél közös és egyértelmű: az ökológiai válságból kell egy fenntartható jövőbe vezető utat találni. 

És hogyan? Hát a LaSzéf által :D

Na jöjjön az újságcikk 2022 november végéről, aztán majd folytatom: