42 éves lettem én idén,
valamikor a nyár elején.
de nyugi, nem lesz költemény...

Viszont azért azt nem hallgathatom el hogy egyre jobban kezdek szentimentáloskodni, és mivel ugye nekem valami belső agyzavar miatt nagyon szűkösek az emlékeim, ezért egyre inkább örömmel fedezem fel hogy a face minden nap szépen sorbarakja hogy 1,3,8 akárhány évvel azelőtt azon az adott napon épp milyen posztot toltam.

És hát jött a gondolat, mi lenne lenne egy emlékkalandáriumom. É azért nem fogok életem főműveként Monográfiákat letenni az asztalra az ormányosbogarak nemiszerveiről, vagy egy-egy tájegységről, vagy bármi egyébről. Viszont gigászi mennyiségű karaktert toltam már bele a metaverzum feneketlen kútjába, és mi lenne ha legelább ezt a blogot is feléleszteném egy kicsit.

Szóval a terv az hogy leszen itt egy táblázat, és ha arra bökünk akkor az adott nap képként kimentett emlékoszlopához jutunk. Az majd kiderül hogy kommentálom e a régebbi önmagam, illetve jó lenne élő linkekkel is megszórni a dolgot, mert ugye sokszor az emlék további klikkolást is lehetővé tenne, de ha már ilyen statikus módon mglesz akkor legalább már lesznek szavak amire rákereshetünk ha valamit jól el akarunk olvasni...

Napra pontosan (avagy tegnapra ponosan, hisz elmúlt éjfél) két éve volt egy az átlagosnál sikeresebb posztom. Amely szinte szó szerint igaz még most is.

#adjukvissza a vizet a tájnak, a tudást a népnek, az utcát az életnek, a reményt azoknak akik hozzám hasonlóan, látják a világot..."

Ehhez a képhez írtam akkor:


Ahogy éreztem, nem lettem a bejegyzésemmel egy súlycsoportban eme virális semmirekellőséggel, még a negyvened része sem jött össze. Bár negyven hosszabb az üzenetem, és ugye a karakterek száma és a társadalminihil figyelme fordítottan arányos.

De mindezek ellenére azt gondolom hogy a posztjaim akkor is hosszúak maradnak. Mert hiszem azt hogy bár kevesen vagytok akik végigrágjátok, de hátha minden alaklommal egy-egy fővel többen.

A fenti példa egy erdélyi településről való, ehhez képest ha a legszűkebb mozgáskörzetem vízrajzát felkanyarítom az a Galga és a Tápiók vidéke közt helyezkedik el. A Hajta-patak felső folyása, az "ÖtÁg vidéke". Kicsi vizekről beszélünk, hiába az elmúlt 30 napban a 100 mm közeli csapadék, még szerintem most is vannak száraz szakaszok, de ami arra késztetett hogy megírjam ezt a posztot, az az hogy sajnos ma is tapasztalnom kellett hogy még bőven a huszadik század harmadik negyedében él a társadalom nagy része. Akkor volt divat a brutalizmus, a nyersbeton diadalának ideje. És akkor volt divat felénk a természet mindenáron legyözését elvinni az ilyen utolsó kis faluszéli patakocskákhoz. Utólag szinte felfoghatatlan micsoda károkat okoztak akkoriban, de talán akkor még nem látták pontosan hgy nagyon nagy bajt cselekszenek. Az ezredfordulón már azért én is kapizsgáltam hpgy nagy a gond, de azt mondom hogy akinek a 2020-as évekre sem esik le, az talán nagyobb gazságra is képes lehet (ha van nagyobb gazság egyátalán a világban, mint élő patakot gyilkolászni...).



A Hajta-két forrásága, melyhez lentebb csatlakozik a többi három látható ezen a kivágaton. Sárgával jelölök két szakaszt. Érdekes mód mindkettő inkább alvízi ha a település belterületét nézzük, de azért még a település belterületi szövetéhez kapcsolódik. Az olyan romantikus lelkek mint én, ezekre a szakaszokra nagyon vidám és boldog tájrészleteket tudnék elképzelni, ahol a tisztavizű patakocska és a falu népe boldogan él egymással. Jelszavuk lehetne hogy élni és élni hagyni. 

Ehhez képest valamiért mi emberek ezt nagyon nem akarjuk.

2020 nyarára kell visszaugorjunk a valki részhez. Egy újabb bejegyzésemet teszem be ide.

Mivel a képekhez írtam a részletet ezért ide bökjetek ha meg akarjátok találni az ördögöt (jelentem ott van az...).

No és a másik ág, amit meg tegnap fotóztam, ahol épp folyamatban van a pusztítás. Írjam azt amit három éve, hogy reméelm hogy Vácszentlászló népe nem lesz büszke? 

Írhatom, és írhatok még milliónyi karaktert. De öléggé reménytelen a dolog. Illetve azért nem teljesen. Ugyanis időközben alakulóban van egy olyan települési konzorcium, ahol azért bízok benne hogy a másfél tucatnyi vezetőnek szakemberek fogják elmondani hogy mi a különbség Élet és Halál közt. És alakulgat egyre több hasnló közösség az elmúlt években orszgszerte, hogy a pozitív külföldi példákról szót se ejtsek. Sőt én már arról is hallottam ám hogy talán a nem is olyan távoli jövőben lesznek célzott források is arra hogy az élő patakokat megóvja és ne megölje a társadalom.

Szóval remény az van, a reményhal sokáig él azt mondják, a 2023-as év hala a lápi póc amely élt még nem is olyan régen a Hajta vízrendszerében, t meg már nem él sokáig ha nem vesszük fel a kesztyűt a saját nihilünk ellen. És talán egyszer még a póc visszatelepíthető lesz, mert szumma szummárum, brutál nagy barbárság lenne kipusztítani egy olyan halfajt amely 60 millió éve jelen van...

November 1. Szent András havának első napja, egyúttal az az üdvözült lelkek emléknapja. A lényege kb. hogy a még élők küzdenek, a tisztítótűzben lévők szenvednek, és az üdvözültek pedig diadalmaskodnak. A katolikus ünnep régesrégi kelta alapokon nyugszik, amely ünnepkörben pedig az evilági és a túlvilági határok elmosódás figyelhető meg. A még korábbi időkben pedig minden bizonnyal annak köszönhette ez az időszak a sikerét hogy ekkor érezhették az északi mérsékelt övek, már letelepedett népei hogy akkor amiért egész évben dolgoztak azt leszüretelték, megtörténik a természet visszahúzódása, az elmúlás, jön az az időszak amit túl kell élni, addig amíg újra éled a természet. Szóval igen, ennek gondolom azért a kialakuló közösségekben van egy összekovácsoló ereje. És ugye amikor rárepült a katolikus egyház a neki annyira be nem gyere pogány ünnepekre akkor többek közt „a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává alakult ez a nap.

A saját kis együgyű világomban szintén tudok fontos dolgokat kötni ehhez az időszakhoz, kezdve onnan hogy évek óta ekkor kezdenek el csordogálni a vízfolyások (hiszen a természete tényleg ekkor áll át téli üzemmódba, ekkor szűnik meg a növényzet párologtató hatása), ekkor jön el a hosszú száraz nyár vége. Igen, az előttem elő generációknak ez még az augusztus végi viharszezon volt a záró, az utánam érkezőknek meg nem tudom mi is lesz a norma, de idén azért hihetetlenül bejött a dolog és összesűrűsödtek ezek a hatások.

Szóval fontos nap ez a mai. Már csak azért is mert a Mammonszolgák sem alszanak sohasenem, a fogyasztói világgá silányított nem éppen kis, hanem globalista közösség ezt az ünnepet is leuralt a maga módján. A hedonizmus, a mértéktelenség, a túltolás ünnepe. Hiszen ekkor vagyunk a termelés csúcsán, a gabonabányák idei adománya betakarítva a silók megtelnek, a tök beérett, lehet mértéktelen mennyiségben farigcsálni, aztán lehet az egyik legnagyobb álfenntarthatósági hájpot generálni azon vita köré, hogy akkor a tökmaradékot kivigyük-e ez erdőbe vagy sem. Hiszen ha már megtartottuk a bulikát, ha már a gyerekek bekómáltak a sok cukortól, a szüleik meg utána még hajnalig tolták tovább a porcukorparty-t akkor azért másnap annyira de kell az az a kicsi megüdvözülés hogy kimegyünk oszt kibasszuk a tökünket az erdőbe, hogy ezzel ki tudjuk pipálni a szükséges zöldrefestést.

Szóval ja, van ennek az ünnepkörnek, ennek a novemberi kezdetnek egy bájos varázsa. Ilyenkor el lehet ideig óráig feledni a problémákat, azt hogy azért vannak bajok, aztán úgyis jönnek a hosszú téli esték, hiszen évek, évtizedek óta nem sikerül még arra a kérdésre sem megnyugtató választ adnia a társadalmunknak hogy akkor legyen vagy ne legyen óraátállítás. Annak a társadalomnak, amelynek másfelől meg kellene nyerni az Ökológiai Válság elleni harcot. Hát no, néha azért ugye nem csodálkoztok hogy el vagyok kicsit kenődve.

Szóval ez a hedonista technokrata nihilben tespedő nagyvilág az ami adja az alaphangot. A még élők, küzdők meg küzdenek ez ellen. Küzdenek, én pl pár napja betettem csengőhangnak a telefonomra a fecsegő poszáta hangját (ami lehet hogy gúnyos szajkó? ehhez sem értek pontosan…), hogy legalább ahányszor hívnak akkor eszembe jusson hogy ellen kell állni, és küzdeni kell.

Szóval igen ellenállni azoknak akik a Nihilt szolgálják, akik Mammont szolgálják, és persze azért ez nem megy frontálisan, hiszen akkor úgy járnák mint azok az óvilági poszáták és egyéb vonuló madarak fognak majd járni pár év múlva amikor a technokratanihilizmusmammonszolgálat bálványimádói átadják majd a szaudi csíkot, a vonulási útvonalat keresztező 160km hosszú 500 méteres üvegfalat. Szóval akkor ennek majd nekimennek a madárkák és kitörik a nyakukat. Szóval frontálisan nem szabad bomlasztani. A nyílt harc úgyis felesleges, hisz úgy eltipornak, szóval marad hogy lassan apránként. Persze nem egyszerű ez, hisz látszólag hiába minden, az életem fűműve a lufisposzt marad, hiszen amikor túl frontálisara vettem a dolgot és a négyfelé szakad gólya négyfelé indította futótűzként a hírt akkor nagyon hamar ki lettem kiáltva ökoterroristának, ami egy hihetetlen jó bélyeg. Hiszen a terror elfogadhatatlan, elfogadhatatlan amennyiben a fennálló rendszer ellen zajlik, és ha kell akár a terrornál is brutálisabb módokon válik azonnal megtorolhatóvá hisz a rendszernek jogában áll mindenáron megvédeni magát.

Erős szavak ezek, erős szavak. De hát azokat még csak szabad.

Szóval a frontális megoldások nem vezethetnek célra, a nihilistákat elsőnek ki kell billenteni, de hát a nihilben tespedi annyira jó, én már csak tudom, végtelenül lusta ember vagyok, bár annyiban különleges hogy ezt be is vallom. Sokan meg inkább belepusztulnak csak az igazságot elismerni ne kelljen. Szóval igen rengetegen vannak akik túlfeszítik magukat és dolgoznak azért hogy… És miért is? Na itt kellene igen erősen elgondolkodni. Mert amennyiben valaki tényleg őszintén el tud gondolkodni, és amíg kiderül hogy jó ügyet szolgálnak, akkor hajrá akkor tegyék, de amikor kiderül hogy pótcselekszenek, vagy félrenéznek, vagy nem is tudom hogyan és miképp magyarázhatja magának meg a dolgot például a szúnyogirtószeres repülő pilótája, vagy a tankerületvezető, vagy a hadsereg tagja, a szénhidrogénkutató munkatársa, a autóipari alkatrész szalagmunkása, vagy épp a kormányszolga… ja, várjatok...

Szóval igen, vedd észre magadban, ne csak másban… És dolgozz te magad azon hogy jobb legyen…

És tudjátok miért lett ez a poszt? Csak mert egy nagyon egyszerű nagyon triviális dologról akartam beszélni. Egy olyan kis dologról, ami 2-3 ember 1 órás munkájával létrehozható, és amely szerintem jó irányba mutat, és persze még nem látom át hogy közvetlenül pontosan hogyan is fognak a vallási alapra hazudott pénzuralmi háborúk megszűnni általa. De a vektorelmélet, miszerint az erdedő számít az azért hagy némi reménységet. Hogyha kellően sok jóságot hozunk létre mi kisemberek akkor elébb utóbb a nagynak tűnő hatalmasok, akik egyébként legtöbbször pusztán sérültek, zömmel sérült férfiak akik nem elégedettek az altesti adottságaikkal, zömmel sérült nők akik férfivá erőszakolják magukat nap mint nap míg lassan részsikereket érnek el. Szóval ha ezt a sok sok sérült embert valahogy sikerülne meggyógyítani. És persze nem lehet mindenki úgy gyógyítő hogy frontálisan, hogy odamegy feltárja a sérülés pontos mikéntjét, és megadja a gyógyírt. Sokan vannak persze ilyenek is. De azért a legtöbbünk nem ilyen frontális gyógyító, de ha jót cselekszünk, ha példát mutatunk, azon nagyon sokakat segíthet a gyógyulásban, hisz a sérülések egy jelentős észe még talán az egyén önnön saját maga által is visszafordítható.

Én meg ugye együgyű vagyok, szoktam mondani az egy ügyem hogy #temessükazárkokat, hogy #adjukvisszavizetatájnak persze valójában ezt #kikéremmaganak mert az egy ügyem hogy eltűnjön a #társadalminihil. Csak hát ehhez különös mókák kellenek, hiszen ha én nem érzem jól benne magam akkor mit sem ér, ha nem vagyok őszinte benne akkor nem fogok tudni átadni semmiféle flow-t, ahogy ezt végülis megkaptam pár napja amikor elkezdtem Azizni, és ahogy megkaptam pár éve amikor elsőnek tituláltak kiégett fasznak a bajai vízügyi könyvtárban.

Lásd pl a szöveges agymenéseim, sokszor azért csinálom ezeket mert nem érzem jól magam és ki kell írni, és nem is működik igazén, hisz az életem főműve a #lufisposzt, és nem a #hódgátjavalóg, és ez nagyon bassza a csőröm, mert hiú vagyok és nem sziú :D

Szóval jöjjön már a lényeg eme kis apró 7215 karakteres bevezető után. Mert elkészült (ha jól sejtem) kismagyarország első olyan vízmegtartó létesítménye amely nem egy emberi tervezés (értsd, jól, akár csak a végiggondolás) után létrejövő akármi hanem pusztán annak felismerése hogy „Albert mondja, a természet jobban tudja”. Szóval a hódhívők egy kis félmaroknyi csapata eljutott oda, hogy nem is leutánozni akarja a hódot (lásd hódgátanalógok) hanem szimplán odamegy egy elhagyatott hódgáthoz és megjavítja, mert hód már nincs ott hogy ezt megtegye. Mert ennyire de rohadtul egyszerű ez az egész hóbeleblanc. A newgreendeal, ami már ott elkurvult hogy belevitték hogy ez egy deal legyen, oszt ezt nem tűrték a Mammonszolgák, és elvitték a WarDealbe a lovettát…

De tojni a fejükre, mert meg kell csinálni akkor nulla pénzből, és ezt érti meg nehezen, nagyon nagyon nagyon nehezen a nihilben szocializálódott nyugati ember.

A cél nem az pénzt tudjunk költeni egy jó ügyért, hanem hogy a jó ügyet csináljuk, mert az nem pénz kérdése, a pénz nem lehet cél, hisz akkor Mammon szolgáivá fogunk válni. Szóval a cél a jóság, a jóság szolgáivá váljunk, és ki a jó? Hát az Anyatermészet, a Termetett Világ, a LaBelleVerte.

Szóval nekem is kellett pár nap hogy rájöjjek, hogy mi is történt. Kellett pár nap hogy átlássam, hogy mekkora az akkora hódenagyonnagy (úval akartam írni, de óval sikerült, így hagyom). És kellett hozzá a samhain, aminek a jelentése annyi: nyárvég. Kellett hozzá ez hogy az éjjel felnyíltak a tündérdombok, és meglegyen az egy éjszakányi átjárás az evilág és a természetfeletti közt. És bár nem emlékszem hogy bármit álmodtam volna (és higgyétek el nemhogy csík nem volt, de még extra cukor sem lefekvés előtt) de ma hajnalban fél hatkor arra ébredtem hogy ki kell írnom magamból a „hódgátjavalógot”. Szóval megtettem.

A konklúzió? Hisz tanmese ne legyen konklúzió nélkül. Az mindössze annyi hogy javítsátok ti is a világot, építsetek ti is minél több valós és átvitt értelmű hódgátjavalógot, ami meggátolja hogy a rossz diadalmaskodjon, és ha az eredendő jóság javítójaként fogtok küzdeni, akkor megüdvözöltök a végén.

Ennyi. Van kérdés?

Az utóbbi hónapokban kissé belehabarodtam az Inaturalist nevű citizen science adatgyűjtési felületbe. Ami miatt nekem nagyon megtetszett hogy mindent is lehet rajta gyűjteni, és gyors visszajelzést lehet kapni a gépi látás elnevezéső mesterséges képfelismerésen alapuló algoritmus segítségével. Magyarul ahogy fotózunk már egyből javasol megoldást a telefon.

Persze ez nem mindig a legpontosabb, pláne olyan fajcsoportok esetén ahol nem csak a könnyen fotózható bélyegek fontosak, de mivel én nem a mélytudomány felől közelítek, hanem egy szent küldetésként a mindennapi embert szeretném rácsodálkoztatni a mindennapi természetre hogy megszeresse és megvédje, azaz váljon természetvédésszé, hogy ne mondjam ÖkoHatóPállá Lánnyá Párrá bármivé csak csak legyen jóság...

Szóval oda vagyok ezért az alkalmazásért. 

Rengeteg dolog van ami miatt tetszik hogy a körülöttem lévő fajokról pikkpakk megtudhatom a nevét, és ezzel kinyílik a világ és elkezdhetek infókat kinyerni az internet csodásan végtelen feneketlen kútjából. Rengeteg ki nem írt történet van már bennem arról a 718 hivatalosan megerősített fajról, amivel ott vagyok az Magyar Éves Lista 2023 projektben. És még azt mondja az app, hogy 6338 faj várja hogy meglássam. 

Azt gondolom egy laikusnak már az is sok hogy néhány hónap alatt hétszáz fajjal találkozhat, nemhogy az hogy hétezerrel, és a valóságban meg gondolom van vagy hetvenezer hazai faj...Persze ezek már túl nagy számok, és én meg ugye a laikusokhoz akarok szólni. Szóval azt gondolom kezdjétek el úgy hogy írjatok fel egy élő hírességet (színész, celeb, politikus, sportoló) akit felsiemenétek és írjatok mellé egy fajnevet amit fejből ismertek és fel ismernétek terepen. És nézzük a végeredményt, azt gondolom sokan lennének akiknek az emberlistájuk hosszabb lenne mint az fajlistájuk.

Na szóval félre ne értsen senki, én nem azt szeretném hogy kevesebb embert ismerjetek fel a tévéműsorokban, meg a bulvármédia egyéb bugyraiban, hanem csak azt szeretném hogy több fajt ismerjetek fel a valódi világban.

Ezt ugye azért szeretném mert szent hitem hogy az emberi társadalom nélkül nem lehet megőrizni a természeti értékeket. Létrehozhatunk mindenféle sóhivatalokat, ahol zöldruhás manók próbálják akár szolgálati lőfegyverrel védeni a biodiverzitást. Van az a pénz amiből el lehet érni lokális sikereket, de az egészet folyamatosan és egyre gyorsabban erodálja az egyre nagyobb vélt igények, és valós szükségletek kielégítése iránti vágyvezézert társadalmi nihil. A sóhivatalnokok munkáját segíti egy maroknyi civil, sőt ez a térmészetvédelem olyan szakma hogy alig találni olyan hivatalost aki nem civil természetvédő is. De akkor is nagyon kevés. Párszáz hivatalos, párezer civil, és ha kampányszerűen annyi embert meg tud a természetvédelem mozdítani mint ahány faj él ebben az országban akkor az már hatalmas sikernek számít. Szóval ez elég siralmas.

Tehát a cél adott, próbáljuk megmutatni az embereknek hogy milyen könnyű is a természetet megszeretni. 

Hát nézzük. 13 órával ezelőtt lekapcsoltam a hálószobában a villanyt, de gondoltam előtte kinézek hogy vajon a szobaablak fényére jött-e valamilyen eddig nem látott éjeli pille. Mert az utóbbi napokban azt tapasztalom, hogy a szép fehér falra egy mezei lámpával világítva is érkezik néhány rovar. És mindig van pár új faj. Pár új faj amely nevét megmondja a telefon.

Így hát kimentem és hopp ott is egy lepke, fotó, határozás és pikkpakk már tudom is egy sóska-szigonyosbagollyal hozott össze a szerencsém.


A száznyolcvanegymillió-kilencszáznegyvenhétezer-hatvannyolcadik megfigyelés a nagyvilágban. Nekem csak az 1287. megfigyelésem, és abból az első ami erről a fajról származik. Pedig két gombnyomás és megtudom hogy az egyik leggyakoribb bagolylepke fajunk. Ti hallottatok már róla? És azt tudjátok hogy ki nyerte a tavalyi X faktort?
Az Inaturaliston 85 találata van a fajnak, de az Izeltlabuak.hu oldalon már majdnem kilencszáz: 


889 adat, ez már lassan ugye tudományosan is igencsak értékelhető (na csak kibukik hogy a mélytudomány, és a világmegváltás céljából bevont laikusok tömege összefonódik ám a jóságban...). Szóval igen ennyi adatból már lehet elterjedési mintázatot felfedezni. Ha nem is a szigonyosbagolyét, de azt fel lehet fedezni hogy a közösségi tudományra nyitott emberek merre járnak fotózni :P Már jól kijön hogy az ország ugye fejnehéz, hisz ott van a fővárosban a sok ember, sőt ki lehet látni a tudományegyetemeket is meg ilyenek.

És mit lehet még látni? Hát nagyítsunk csak bele, mert ugye aki engem ismer, az már tudja hogy nekem ilyenkor már kattog a fejem, és már jönnek is a finomabb mintázatok.


Ez a finom sárga mintázat kb az én őrkerületem, a mozgasterületem ha úgy tetszik. Szóval az a régió amiben legtöbbször előfordulok.


Ez egy régebbi 2015-ös járási felosztás, de azt nagyjából látni hogy negyed millió ember él ebben az én mozgáskörzetemben. Azaz a hazai lakosság negyvened része. Ez alapján a 880 találatból 22-nek kellene a területre esnie, ezzel szemben mindössze 3 pötty van.

Ez volt egy nagy hoppá, ez a felismerés volt az ahol eldöntöttem hogy ebből ma nem egy sima facebukposztot csinálok hanem egy blogbejegyzést, mert ennek súlya van. Hatalmas súlya. Ugyanis magamra vettem a dolgot, hiszen én évek óta nagyon nagyon tolom hogy fontos hogy a laikusok részt vegyenek a természetvédészetben, és mindezek után kiderül hogy a lakosságarányosan alig tizedannyi észlelés van mint aminek kellene. Hahó hahó egy nagyságrenddel alulreprezentál távolkeletpestmegye? Hát mi a szösz, ez a Németh András sóhivatali ter,észetvédelmi őrbe oltott ÖkoPatóPál nevű természetvédész nemhogy nem fújja  a passzátszelet, de még az se igazán tűnt fel neki hogy egy ennyire alulreprezentált közegben leledzik? 

Nyugi nyugi, nem fogok mindent megválaszolni, hiszen tudom hogy ez nem mélytudomány, ennyőből következtetni dőreség lenne. 

Nézzük hát a mai napomat. Reggel benyitottam a munkahelyem ajtaján és egy halott lepke fogadott. Hát nosza gyorsan határozzuk meg.


Ez se egy ritkaság, az Inaturaliston 34 hazai találat, a izeltlabuak.hu oldalon 178 találat amiből 2 esik a térségbe az elvárható 4,5 helyett. Ez már nem annyira vészes. 

De nekem a fűsuliban megtanították, egy adat nem adat, két adat egy adat, szóval jöjjön a harmadik. Legyen a nappali pávaszem, azért azt gondolom ez egy felkapott és szintén igencsak általánosan eltejedt lény. Ez már majdnem olyan ismert kell legyen, mint mondjuk Győzike. És igen, optilális mert 1070 találat országosan, akkor nekem a térségben olyan 25-26 találat kell lakosságaraányosan, és lett is 24. Na meg lehet nyugodni, mégse vagyunk itt a térségben reménytelenül alulmozgásosak :D

Viszont érezhetően ellaposodott a blogbejegyzésem, még egy rendes hullámvölgyet sem tudok összehozni, hiszen történt valami. Valami ami viszont kimondottan feldobta a napomat, mert bár úgy tűnt hogy arról kell majd írni hogy mindazok ellenére hogy azt hiszem hogy sok energiát beletolok abba hogy legyenek már emberek akik szépen elkezdik felfedezni a természetet, és majd arról kell írnom, hogy ez efféle lehetetlen küldetés, közben már megint megakadt a szemen valamin.

Ugyanis az inaturalist alkalmazásban mind a szigonyosbagolynak, mind a tarkaaraszolónak a legtöbb hazai találata ugyanahhoz az usernévhez köthető. Ez csak úgy mellékesen ott van amikor az ember nézi a fajról az infómorzsákat. Szóval a hazai 34 találatból (amiből 4 én magam vagyok) 17, azaz a fele köthető egy bizonyos "lililajtar"-hoz.



És hát nem bírtam ellenállni, klikkeltem kettőt. És hát ott is voltam egy bizonyos Lajtár Lili weboldalán. Hát bemásolom ide a bemutatkozást: 

"Velünk vagy nélkülünk, de az élet utat tör magának. Üdvözlök mindenkit és örülök, hogy az elmúlt évek alatt már sikerült inspirálnom embereket, hogy a természet irányába fektessék be energiáikat. Az oldalam szakmai, ugyanakkor mégis közérthető és ez nagyban segít abban, hogy elérjem a fejekben azokat a gondolatokat, melyekből új irányok születhetnek. Amikor 12 évesen elindult a blogom csak annyit tudtam, hogy egy számomra ismeretlen világ feltérképezésébe kezdtem. Ez az akkor ismeretlen világ egy idő után életként mutatkozott be és lenyűgöző komplexitásával rabul ejtett, mely remélem soha nem enged majd el. Az élet egy csoda, bánjunk mindannyian úgy is vele. Kellemes böngészést kíván: Lajtár Lili"

Hát nagyon nem is tudok mit mondani, szemtelenül fiatal lány ez a Lili hisz a blogja 2014 februárban indult, azaz ha minden igaz épp felannyi idős, mint én. És közben mégis. Mégis ott van az amiről én nagyon sokszor már úgy érzem hogy csak feleslegesen beszélek. Ő nem egy Pató, ő egy Ható, egy ÖkoHatóLány, én mondom ezt nektek ÖkoPatóPál :D

Szóval ennyi. A vége? A tanulság?

Megpróbálom egy montázsban összeszedi, mert nekem nagyon nagy tanulság lett a dolog.



Két eltérő taktika. Lili jól láthatóan inkább a saját lakókörnyezetében gyűjti a fajokat, míg én pedig abból adódóan hogy van rá lehetőségem jóval nagyobb területen szóródok szét. Ha a lowcarbon és egyéb általam is oly sokszor hangoztatott lózungokat előszedem, akkor azért nem kérdés hogy kié a nagyobb gratuláció. Szóval bár nem ismerlek (de majd ezt a bejegyzést azért elküldöm neked) Lili, de ezúton is nagyon nagyon gratulálok. Te megvalósítod azt amiről én csak pofázok :D

Szóval még van hova fejlődnöm: 

És ha belevágtok majd ti is ennek az ismeretlen világnak a feltérképezésbe, akkor egy idő után életként bemutatkozva, a lenyűgöző komplexitásával rabul ejtve fogtok ti is ráérezni hogy az élet egy csoda. És mindannyian úgy is bánunk vele, akkor el is jön majd az a bizonyos szép, boldog, és jó világ... Csak hogy plagizáljak egy kicsit, ha már tanítómesterre akadtam.

Szép napot!

Hét szűk, hét bő esztendő...
El Nino, La Nina...
Felhőszakadás, villámárvíz...

Azt gondolom a harmadik évezred harmadik évtizedében már a Kárpát-medencében sem folytatható tovább az ősi szittya struccpolitika, bár száraz homokból egyre több van, amit egyre többször kergetnek száraz szelek, nem mehetünk el a részben Medárdhoz köthető lokális felhőszakadásokat okozó időszak mellett sem, vagy épp a mediterrán ciklonok hatásai mellett sem, amelyek pedig a megváltozó hatások miatt bár rapszodikusan, de egyre jelentősebb hatású csapadékmennyiséget szállítanak kishazánk fölé is. Mivel én magam sem vagyok klímatudós, meteorológiai tudományokból sem kandidáltam, hanem mindössze egy Medárd napján született Ikrek csillagjegyű, azaz érdeklődő típusú srác vagyok ezért ebbe jobban nem is mennék bele. Ez a blog nem arra hivatott hogy vitassa az ember által okozott kisebb és nagyobb negatív hatásokat, hanem arra hogy ezekre felhívja a figyelmet, esetleg próbáljon olyan megoldási ötleteket megmutatni amelyek a gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan elv mellé felsorakoztatható.

Frissítés 2023.01.01.

Szóval úgy történt, hogy a helyi újságba néhány éve írok cikkeket. Nagy álmom hogy ezek a cikkek ne csak passzív olvasmányok legyenek, hanem valami aktivitást is szüljenek. De nem igazán sikerül sikerre vinni a dolgot. Viszont lassan elfogadom ezeket, hiszen frontálisan megvátoztatni a mindentis nem lehet. 

A lényeg hogy eljött 2023 és kellene valami, valami jó dolog, ami játékosan de behúzza az embereket egy olyan körbe hogy elkezdjen bennük kialakulni a változás igénye. És ami nagyon fontos az önállóan csinálom változás igénye, hiszen mindenkinek a kezét nem lehet foghaja pár ember. Bár úgy működik hogy láncbe vagy körbe szerveződünk. Szóval ha valaki meginspirált akkor add tovább! 

Kicsit persze ez egy zsákutca, hiszen egyfelől vágyjuk hogy jajj de jó is lenne ha magunktól, közösen kitalált szabályok mentén haladva lehetne haladni az ökológiai válságból kivezető úton, de aztán valahogy ez a találjuk ki közösen és csináljuk ez soha nem akar olyan jól működni. Hanem valakinek csak ki kell találni, de akkor meg nem fogja a mindenki a magáénak érezni. Szóval nem szabad túlságosan kitalálni, csak nagyvonalakban. Szóval valami csoport kell, valami laza csoport. És hát eleve vannak a magányos farkasok, vannak az árral szembe nem úszó tömegek, vannak akik iszonyat mérgezőek még akkor is ha a jó szándék vezérli őket, és hát vannak páran akiket még nem is a jó szánfék vezérel. Szóval nem mindenki a lazacsoportépítők álma.

De a bolygónk véges az ökológiai válságból kivezető utat együtt kell megjárni vagy együtt ragadunk benne. Együtt, beletéve a lelkesedésünket és a hitünket. Fontos dolog ez a hit, mert jól látszik hogy mennyire nagy szerepe van abban hogy elérjük a célt. Amikor hit nélkül, vagy eltérő hittel vágnak bele, az többnyire nem akara sikerülni. Szóval mégiscsak legyen egy keretrendszer, és segít ha a keretrendszert vagy vasszigorral meghúzott alap tézisek, vagy évezredes hagyományok közé szorítottan tudjuk járni.

Na de a magamfajta csapongó álmodozók nem szeretik a korlátokat, és így sokkal nehezebb csapatba szerveződni, sokkal nehezebb hatékony csapatba szerveződni. Szóval maradnak a mókák és a játékok. 

Hiszen ahol játék van ott van játékszabály (ami bár korlát, de mégsem, bár mégis :D ), és hopp már meg is van a keretrendszer. Ez szépen irányba terel, csak annyira hogy rámutasson mire kellene fókuszálni, és aztán majd szépen a laza szabályok által alkotott kibeszélőköröknél meg formálódunk. A célmeghatározást megadja. A kereteket megadja. De aztán majd menet közben remélhetőleg valami sokkal nagyobb irányába fogja terelni a dologak.

Ha meg mégsem, akkor legalább legyen jó móka. Én már nem akarom a magányos farkasokat behúzni ha ők nem akarják. Csinálják. Én már nem akarom a sodródó tömegeknek útját állni. Viszont mindkét csoportnak van lehetősége hogy csatlakozzon. Kiléphetnek a saját választott szerepükből és benézhetnek ide, és ha teccik akkor maradhatnak.
Ugyanígy a toxikusok is jöhetnek, de fontos csak akkor ha ki tudnak lépni a szerepükből. Szóval ez alakulgat bennem egy ideje. Volt pár évem amikor frontálisan szaladtam a pofonokba. Volt egy időszak amikor besokaltam, és láttam ahogy nálam sokkal rosszabbul is jártak emberek. Volt időszak amikor elkezdtem próbálkozni kikapaszkodni sok esetben a magam fura módján. És remélem most jön az időszak amikor mókázva haladunk tovább.

A cél közös és egyértelmű: az ökológiai válságból kell egy fenntartható jövőbe vezető utat találni. 

És hogyan? Hát a LaSzéf által :D

Na jöjjön az újságcikk 2022 november végéről, aztán majd folytatom: 

Vallomások a világmegváltitiszem mikéntjéről, Zsámbok újságjának hasábjain megjelent cikkeimen keresztül.

2014 őszének végén a nagyfiam születése után, alig egy hónappal sikerült beköltöznünk, a mi kis cirka száz éves alapnélküli vályogházikónkba. Ekkorra már két éve gyüttünk meg mentünk a faluban, de elkészült a felújítás. Szép időszak is volt. Volt hogy bringával érkeztünk Gödöllőről hogy kapirgáljunk a kertben, majd utána vissza az albérletbe. Visszafelé már nem Valkónak mentünk a hegy felé, hanem inkább Isaszeg felé kerültünk. De estére eldőlt rendszert nem csinálunk belőle :D A házfelújítás is csodás dolog volt. Volt ott kaláka, de nagyrészt családi projekt (ez úton is köszönöm a családnak és az összes barátnak, akik lehetővé tették!) volt. És amire így utólag nagyon büszke vagyok hogy elég sok mindenféle használt nyílászárót és egyéb holmit sikerül beépíteni. A greslap, ami magyar és mire elkezdtük megvenni addigra bezárt a gyár, és vagy 15 helyről vadásztuk össze az utolsó négyzetmétereket. A látszó mennyezet pótlása, amihez elmentem a fatelepre hogy akkor nekem a mindenáron kell 5db 120 centi hosszú 28 centi széles colos deszka. És a tulaj aki elsőre nagyon nézett, meglátta hogy elszánt vagyok és beröffentette a nagy fűrészgépet és szépen vágott nekem. Amikor a nyolcdiplomával rendelkező kiscsapat kiásta a csatornabekötéshez az árkot, de áthívtuk a rokonszakit hogy azért csekkolja, mert nem vagyunk biztosak magunkban, azóta is azon röhög Dagibátyó, hogy ennyi diplomásnak még nem segítette egyszerre hogy ne legyen sz...ban :D És még megannyi emlék, de nem házépítési emlékposztot akarok, bocs hogy elszentimentáliskodom, Örögszem, de azért még törekszem...

Kár hogy az az énem elveszett, ami akkor volt, de talán még megtalálom egyszer újra... Na de elég ebből, most azért kezdtem el azt a bejegyzést, így 2022 szeptemberének tizedik napján hajnali 4 órakor mert ma (bár lehet tegnap) határidős a legfrissebb cikk a Zsámboki Krónikába, és kicsit össze akarom szedni magam hogy mit is írjak. És vettem egy nagy levegőt és akkor gondoltam kezdem azzal hogy törlesztem a sokéves adósságomat, és összeszedem és közhíré teszem azt amit eddig írtam. 

Egy kis comingout, bár azért nem volt titok, írok az újságba, Megkapta a község minden háza, kinyomtatták ezer példányba mindegyiket. Sőt össze is van szépen szedve az interneten is csokorba az összes példány digitális verziója. 

De így összeszedve egy külön kupacba még nem volt. Hát nézzük: 

Töltse ki a kérdőívet, bár a dolgozat már elkészült, de az esetleges új állományok reményében várjuk az információkat :)

Így majd egy hónappal a pillanat után feltűnt, hogy az egyik csoportom, elérte az ezres tagságot. Köszönet nektek a kariajit!



Az Aszód Természeti Értékei csoportról beszélek a fészbúkról. Amely a 2010-es évek második felében kábé megkerülhetetlenné vált, újdonságával leuralta kishazánkat, és bár a fiatalok mennek az újabb és újabb platformokra, azért még 2022-ben is azt gondolom ez lesz a meghatározó, pláne a hozzám hasonló B oldalas boomereknek. Szóval táruljon fel ÖkopatóPál a természetvédész online világmegváltása, transzparencia forevör meg ilyenek.

Viszont amiért visszatértem a gyökerekhez azaz a blog.hu felületéhez ennek a számomra nagy (de az emberiség számára igen apró) eseménynek a megünnepléséhez, az nem más hogy volt pár rossz élmény, a facebook frissítései közt könnyen elvesznek a tartalmak, meg hát hiába a világ legnagyobb oldala, azért a keresést megoldani a világ minden pénzéből sem tudják (nem is akarják?), így sokszor igen korlátosan használható.

Történt ugyanis hogy eszembe jutott, hogy 1000 fős csoportgazdaként kicsit elnosztalgiáznék a korábbi jegyzeteimen, ahol a kapcsolati hálómat próbáltam kibontani, de ugye azokat a face száműzte valami hátsó szeneskamrába (nemes egyszerűséggel egybetette a világ összes jegyzetét, és keresd meg a sajátod akarod júzerkám...).

Hát melléfogott én megkeresgéltem őket, és akkor most szépen átmentem ide őket, és kicsit fel is frissítem mi az aktuális helyzet.