Hét szűk, hét bő esztendő...
El Nino, La Nina...
Felhőszakadás, villámárvíz...

Azt gondolom a harmadik évezred harmadik évtizedében már a Kárpát-medencében sem folytatható tovább az ősi szittya struccpolitika, bár száraz homokból egyre több van, amit egyre többször kergetnek száraz szelek, nem mehetünk el a részben Medárdhoz köthető lokális felhőszakadásokat okozó időszak mellett sem, vagy épp a mediterrán ciklonok hatásai mellett sem, amelyek pedig a megváltozó hatások miatt bár rapszodikusan, de egyre jelentősebb hatású csapadékmennyiséget szállítanak kishazánk fölé is. Mivel én magam sem vagyok klímatudós, meteorológiai tudományokból sem kandidáltam, hanem mindössze egy Medárd napján született Ikrek csillagjegyű, azaz érdeklődő típusú srác vagyok ezért ebbe jobban nem is mennék bele. Ez a blog nem arra hivatott hogy vitassa az ember által okozott kisebb és nagyobb negatív hatásokat, hanem arra hogy ezekre felhívja a figyelmet, esetleg próbáljon olyan megoldási ötleteket megmutatni amelyek a gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan elv mellé felsorakoztatható.

Szóval aki nem tudja alaptézisként elfogadni, hogy az emberi hatások (regionális szintű tájhasználat változtatás, vízkörforgásokba történő drasztikus beavatkozások, globális szintű légköri hatások, stb stb (nem, a HAARP, és a jégkárelhárító rendszer nem sorolandó ide)) amelyet minden ember a saját lehetőségeihez arányosítva okoz (szóval az átlagos hazai újvillanyautó tulajdonos jóval kevésbé mint az aki globális hadiipari cég izgatótanácsában ücsörög éppen, és még a boldog bhutáni ökohippynek is van csúnyalábnyoma, csak még ÖkopatóPál lábnyomában is elviszik...). Na szóval itt alapAXIóma hogy az emberi hatások okozzák a gondok egy nagyon nagy részét, és ezért alapreakció, hogy emberi ellenhatásokkal kell ezek ellen fellépni. Ezt a tézist csak azért írom le, mert bár nagyon szeretném ha a közbeszéd részévé tudna válni akár a majd megosztandó kisvideóim halmaza, de nagyon fontos hogy nem azt szeretném ha még mélyebb árkok ásódnának kint a határban vagy épp embercsoportok, ágazatok közt, hanem az egyik legfontosabb alap a #temessétekazárkokat szemlélet. Van ahol akár egyazegyben, és van ahol átvitt értelemben. A lényeg hogy a közönyösséget kell elzavarni, cselekvésre kell ösztönözni, ez lehet akár passzív cselekvés is (például ágyban fekve blogposztot fabrikálni, vagy azt megosztani, kommentelni, döntéshozót elektronikus levelekkel bombázni stb...) Vagy lehet aktív is, kisközösségek alkotása, szakmai fórumok, terepbejárások, esetleg terepi ásóhasználat világjobbítás céljával... 

Na szóval megint hosszú lett a bevezetés, sajnos a becsábított olvasók egy részét már elvesztettem, de én nem tudok a 500 karakteres világnak megfelelni, mert szerintem az 500 karakteres világ az oka hogy annyira felületesek lettünk hogy azt se vesszük észre hogy közönyösség válunk és már hipphopp itt a #társadalminihil. 

A lényeg! Itt van egy 10 apró kicsi (mindösszesen 30 percnyi összhosszúság) videó, egy a Tápió vízgyűjtőjén lehulló lokális villámárvíz tapasztalatairól. A videók május második felében készültek, akkor még lokális kisebb villámárvizek alakulgattak csak ki valószínű országszerte, de ezeknek a mértéke még nem érte el a média és a társadalom ingerküszöbét. Aztán beütött a 42. szülinapom, és addigra már túl voltunk a kétyi áradaton, majd jöttek a hevesi-nógrádi villámárhullámok amelyek azért már jelentősen meghaladják azt a szintet amiről beszélek, ott már nem ezer, hanem tízezer vagy százezer hektáros vízgyűjtők érintettek, de attól még az alapelv hogy sok kicsi sokra megy ezekben az esetekben is igaz. Szóval a természetalapú módszerek, amelyeket csak kapargatok alkalmasak akár táji szinten is a beérkező többletcsapadékok kezelésére.

Illetve nagyon fontos hogy a leglegleg problémák sok esetben közvetlenül is emberi hatásokhoz köthetőek. A recski bánya meddője amely elönt egykét utcát, vagy épp a vasútvonal ahol 2008 után 2023-ban újra ugyanott mosódik el a töltés. És ugye ez a töltés előtte megfogja a vizet, majd amikor elmosódik akkor ugye a lenti szakaszon a villámáradat természetes erejét megsokszorozva érkezik. 

Kísértetiesen hasonlít ez a történet arra, ami a magyarországi feljegyzett legnagyobb felhőszakadás, a 1963.09.08-i "Gyömrői felhőszakadás"-kor történt. Akkor 24 óra 250 mm csapadék érkezett a Tápió felső vízgyűjtőjére amely miatt jelentős árhullám alakult ki, viszont ezt az ezerévente előforduló árhullámot erősítették olyan hatások mint például a Sápi-patak alulméretezett áteresze, amely miatt több méteres víz duzzadt vissza, majd átszakadt a töltés, így több ember halálát okozó áradatot hozva létre az egyébként is rekordméretű természetes árhullámból.

Nagyon fontos! Hogy hiába is beszélünk hatalmas természetes csapadékokból, mind a természetes lefolyást gyorsító tájhasználati változásokból eredő, mind az ilyen közvetlen emberi műszaki hiányosságok, hibák (gondoljunk itt akár mondjuk olyan banális dolgokra mint a patakpartra borogatott sok tíz köbméter hulladék amely mondjuk eltömít egy átereszt) azok amelyek erősítik az áradatot. Szóval a katasztrófa semmiféleképp nem a természet hibája. 

A katasztrófa minden esetben a természet erejének és az emberi társadalom közönyének az eredője. És amennyiben felismerjük a természetes csillapítókat, úgy ezeknek a hatása jelentős mértékben csökkentheti a problémát. Nem feledve hogy azért vannak olyan helyzetek, ahol szükséges lehet akár a műszaki megoldásokra is. Hiszen a régi pufferrétekre települt településrészeket odébb húzni nem lehet. És amikor egy telített vidékre hullik pár napon belül újabb jelentős csapadék akkor nemhogy a kukorcafölderkről, de akár az erdőből is megindulhatnak árhullámok. 

De ezekben az esetekben is nagyon fontos az árhullámok elnyújtása. De azt gondolom a covid után pár évvel talán már nem kell arról beszélni hogy egy exponenciális alapokon nyugvó jelenségnél miért életbevágóan fontos az elnyújtás, a laposítás.

Na jöjjenek is a videók, itt található egyben egy lejátszási listában, ha esetleg nem ezt a bejegyzést akarod megosztani hanem írsz egy sajátot, és csak egy linkként betennéd az én gondolatimat is: https://www.youtube.com/playlist?list=PL7u9K8TIHcCuC4j3q23zyNUVUllL2toTk


És megpróbálom beszurkálni egyesével is a videókat: 

Az első videón a Gombai-patak és az Alsó-Tápió torkolatánál járunk. Előbbi folyik az utóbbiba, szóval itt még csak azt tudtam hogy valami nagy dolog történt, mert a Gombai-patakon nagyon nagy a víz amely érkezik. Megtekinthető egy hódgátanalóg amely végeredményben egy kis földgát amely a védett gyepen tart kint olyan vizeket amelyek a rét felsőbb szakaszára érkező csapadék + kiérkező vizeket igyekeznek megtartani természetvédelmi célzattal.

A második videón egy hódgátnál járunk, és a hódgátakkal megáldott patakszakasz árvízcsúcscsökkentő szerepét ismerem épp felfelé. Ezen árhullám előtt is erősen sejtettem hogy ennek így kell lennie, de számomra is ezek a pillanatok voltak amik a saját szememmel láthatóan bizonyították ezt a logikusan várható hatást. 

A harmadik videóban már az okokat firtatom. A mezőgazdasági művelés, a helytelen tájhasználat. A talajvédelem egy külön szakma, amelyet sajnos a 21. század jelentősen elsorvaszt, de ettől még a náluk lévő tudás általános tudásanyag. Hogy egy felhőszakadásnál hány focipályányi sár mosódik le, illetve hogy egy centi lemosott talaj hány száz év alatt termelődik újra azok döbbenetes dolgok. Ahogy az is hogy az alapkőzeten (jelen esetben a löszön) csak azért lehet termelni a jelenlegi intenzív módszerrel mert van műtrágya. De műtrágya csak akkor van ha van földgáz. A téli fűtést ki tudjuk könnyen váltani, de a talaj hiányában meglévő műtrágya szükségletet nem! de nem akarom elvinni az irányt. A videó arról szól hogy mire kellene figyelni, művelési irány stb (minden pojén nem lövődik, le az majd később).

4-eske. A védett gyep szerkezete. Az a hatás hogy a lefolyó műtrágyás vegyszeres lé milyen hatással van a természeti értékekre. Hogyan szűri a gyep a zagyos lét, illetve hogy hosszú távon hogyan szegényedik a gyep a folyamatos zagyos lé miatt. Hatás-ellenhatás... Orchideás-nemorchideás...

Egy kis ugrás megkerestem egy olyan részt ahonnan az Alsó-Tápió árvize érkezett. És ez egy szárazvölgy, amely nem túl nagy mindössze 150 hektár területű, de ezen a videón látható hogy az onnan leömlő víz mit hozott magával a védett gyepterületre. Iszapban cuppogás.

A következő egy rövidke videó, egy vadlesből, hogy hogyan is néz ki ez felülről. Szóval újra. Mindössze 150 ha a vízgyűjtő ahonnan ez a víztömeg érkezett!

A hetedik. Itt bejártam ennek a nem túl nagy vízgyűjtőnek a területét. És hát volt benne olyan rész ahova lucerna volt vetve. És volt ahova kukorica. Egyéves kontra évelő mezőgazdasági kultúra. A hatás egyértelmű. Ezt a videót minden döntéshozónak aki arról dönt hogy vajon területalapon járjon-e mezőgazdasági támogatás vagy mondjuk az alapján hogy valaki gondos gazda-e nagyon ajánlanám. Hiszen egyszerűen olyan dogmákat kellene kimondani hogy bizonyos lejtőszázalék felett lehet egyéves kultúrát ültetni, de akkor azokra a részekre nincs területalapú támogatás. Ugyanis amióta nem parasztok hanem vállalkozók művelik a határt akik közgazdászokat alkalmaznak a traktorosokon túl addig egyértelmű a matek. Amivel több marad a kasszában a hitel visszafizetése után az jöhet, amivel kevesebb az kuka. ezért el kell érni hogy a meredek oldalon a lucerna kifizetődőbb legyen mint a kukorica. Ennyi az üzenet, ez szerintem tényleg nem bonyolult.

 A nyolcadik. Ez már másnapi felvétel. Itt már 1000 ha területről jött le a víz. Ez itt már az a dimenzió, ami el tud mosni fél utcákat ha olyan a helyzet (magyarul a falu a völgy szájában van). 

 Itt a kilencedik videó. Itt azt a hatást lehet megnézni hogy mi történik ha az ezer hektárnyi csillapítatlan intenzív búzabánya vize beérkezik egy természetvédelmi területre. Nagyon jól látszik hogy még az alapvetően a kis időszakos patakot elvezető mesterséges árkot is merőlegesen keresztezve folyt a víz. Szóval látszik hogy az árok önmagában semmit sem ér. És hogy a vizeket nem lehet kilométerekre a keletkezés helyétől megfogni. Hogy értsük az analógiát, nem elég a faluban az árkot tódozni-fótozni, betonozni, mert ha a vízgyűjtő felső részén nincs tompítás akkor le fog csapni az árhullám. Szóval meg kell minden egyes kicsi részvízgyűjtőt vizsgálni és ahol szükséges cselekedni kell. Mert ha nem akkor a víz úr. És van ahol nem csak a védett nőszirmokat lapítja le, hanem sokkal nagyobb bajokat is okoz, de ezt nem kell bemutatnom azt gondolom.

 Végezetül a tizedik. Itt már mögöttem volt két délutánnyi gumicsizmában cuppogás. Cirka 10-15 km gyaloglás a két nap alatt. És jó pár órányi gondolkodás, agyjárátás. És hát ha máshol nem hát itt be kell vallanom ha esetleg ezt valaki nem sejtette volna hogy én már hosszú évtizedek óta nagyon sokat mélázok ezeken a villámárvíz dolgokon. Tizenéves voltam amikor a kilencvenes évek végén volt pár akkora eső a térségben amikor már ezeket a jelenségeket megtapasztalhattam. Azóta is vonz a víz. Hisz medárdi gyerek vagyok. Mérnök lettem, de aztán az agyam fura gondolatait nem a mérnöki ágazat hanem a természet szolgálatába állítottam. És persze ami miatt sok a statisztika sok a szám amikor én agyalok. De folyton agyalok. És ebben a tizedik videóban jött a felismerés hogy igen, ezekre a természetvédelmileg is értékes völgytalpi rétekre más okból is szükség van. Ugyanis ezek #villámárvízpufferrétként működhetnek. Már ott a vadlesen ülve is sejtettem, amit utólag a kezdetleges módszereimmel ki is matekoztam... 

 ...hogy az 1000 ha mezőgazdasági területről érkező vizet, egy 50-100 ha.os rét le tud pufferelni úgy hogy a katasztrófális romboló árhullám viszonylag megszelídüljön. Szóval 10 km2 kontra 1 km2. A fél második kerület kontra Margit-sziget, csak hogy plasztikus legyek.



És végül jöjjön az a két kommentem amit a kétyi árhullám virulens videója alá írtam be, mert ebben benne van sok olyan apró dolog amiről rengeteget lehetne írni. És nagyon szívesen írnék még arról is hogy hogyan sikerült kiszámolgatnom hogy az én kis árhullámom olyan negyed millió m3 többletvízről szólt. Azaz innentől el lehet mélázni a mértékeken is hiszen amikor tavasszal a belvízszivattyúk beröffennek az országban akkor van hogy napi nyolc ilyen kis árhullámot tüntetünk el nyom nélkül, ami aztán majd hiányzik, hogy egy közepesen semmilyen tiszai árhullám 800 millió m3 vizet szállít le Szolnoknál, és ez a fél Balatonnyi víz mennyire hiányzik egy egy aszályos évben. Vagy akkor el lehet képzelni hogy az extesztonteronvitéz különleges hadműveletének részekén felrobbantott ukrán gát mögül meginduló 10 balatonnyi vizet hogy kell elképzelni: 64000-szer akkora az a víztömeg, mint amiről az én 10 kis videóm szól.

Szóval a zárókomment, amely szerintem még mindig csak gondolatébresztők egy olyan paradigmaváltás kezdetén ahol remélem végre az emberi társadalom megtanul együtt élni a természettel, mert ez az előbbinek létfontosságú: