Gondolatok az ásóbékák feneke alól

Megtaláltam a kiutat?

2019. február 10. 09:23 - Németh András

Jellemfejlődés? Vagy csak végre elengedtem amit el kell engedni hogy meglássam amit meg kell látni?

Szóval az elmúlt heteimben, de talán már az elmúlt hónapokban történt valami, vagy csak beértek a korábbi történések hirtelen nem tudom. Bár nem lenne lényegtelen hisz ha "történt valami" akkor az azt mutatja hogy korábban rossz felé kapirgáltam, ha meg "beértek a korábbi történések" akkor azt azt jelenti hogy bár néha oly reményvesztetten kapartam mintha fadobozba zárva épp a földet dobálnák rám, de akkor is azt jelezné hogy csak jó irányba kapartam akkor is. Na szóval nagyon nem mindegy, de talán pont ez a lényeg hogy most már nem érdekel. Elkezdtem felszabadulni és elkezdtem a hülyeségeket elengedni, persze még messze nem teljesen, még indig van hogy feleslegesen belemegyek vitákba, de az talán azért van mert ott a partnert még többre tartom minthogy elengedjem mint a többi hülyeséget.
Na szóval változok, ez azért nem rossz elvégre már azért jó eséllyel a B oldalt kezdem. Vagy lehet pont elkaptam a B oldal kezdését? És ezért érzem hogy itt tiszta a lap? Na mindegy a csapongásom még nem múlt el nyomtalanul...
Ami viszont a lényeg 2-3-4 hónapja találtam egy utat, ami lehet kiút lesz. És amióta ez megvan folyamatosan jönnek a pozitívumok, mert elkezdtem azokat észrevenni. 

Ahogy látjátok túl régóta még nem vagyok benne, de már innen a peremről is szeretnék tanácsokat osztogatni hátha tudok segíteni. Szóval igen rakosgassuk azokat az építőkockákat mert most úgy tűnik hogyha ki tudunk emlekedni és el tudjuk érni a peremet akkor fel tudjuk magunkat húzni egy következő szintre. És akkor mehetünk tovább jöhet az újabb szint.

Két, na jó három dolog miatt írtam ezt a posztot, az egyik hogy be akarom ajánlani magamat egy olyan portálra ahol szerintem rengeteg hasonló gondolkodású, a kiutat kereső ember keresi önmagát és a megoldásokat, és kérték hogy mondjam el miért gondolom hogy az adott blog bekerüljön. Hát gondoltam legyen írjuk meg miért. A másik hogy ahogy visszaolvastam a blog "mi ez az egész" posztját már kicsit az nem is teszik annyira, de pont a jellemfejlődés lényege hogy nem írjuk át az ehhez hasonló posztokat hisz az egészhez hozzátartozik az első pár építőkocka is, amit még a posványban állva lehet elkeseredettségből, dühből dobtam a sarokba de végül utólag az adta az alapját annak a kis toronynak amire fel tudtam állni és ki tudtam kapaszkodni a peremre. Szóval ha azt a posztot kicsinosítom akkor azt az alapot rejtem el ami idejuttatott (ezért nem szép dolog a történelmet utólag retusálni). A harmadik meg hogy ez a gondolati váltás a fejemben azért igényli hogy kiírjam magamból. Ezt akkor vettem észre amikor a napokban egy magánbeszélgetésben végeredményben kiírtam magamból a dolgot. Na ezt a kommentet (anonimizálva) most beteszem ide.

A messzendzseres üzenetváltás ami kiváltotta a karakteráradást belőlem (bocsi telónpötyögősek voltunk mindketten majd he lesz erőm felpimpelem):

beszélgetőpartner:
"en meg kicsit merges vagyok, hogy itt nem lesz kozosseg, mert itt mindenki csak lapit"

a válaszaim csütörtök hajnali 4:42-től szépen sorban (ahol anonimizálok ott / jelek közé írok)

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: miezazegesz
süti beállítások módosítása