Elsőként bocsánat a kínrímért, én ilyen vagyok és az előző posztban (amely bemutatja a programot) ígértem ez személyes hangvételű lesz.
Szóval. A vércsés program soha nem tapasztalt érdeklődéssel robbant be a köztudatba. Van felajánlásunk küzdősport egyesülettől, egyszemélyes környezetvédelmi cégtől, sőt egy nagyobb hazai vállalkozástól is, de ezekről majd akkor számolunk be részleteiben ha realizálódnak a dolgok.
Most arról szeretnék posztolni, (rólam annyit kell tudni annak aki nem ismer,a gyermekeim anyja nem a széles vállaimért és nem a barkácsolási képességeimért lett a feleségem) hogy hogyan is lehet otthon házilag összebarkácsolni egy vércseládát.
Van pár olvasmány amit érdemes áttanulmányozni: mondjuk ez meg ez. És ha ez (meg ez) már kész akkor vágjunk is bele.
Tehát a történet ott kezdődik hazaértem, és mivel addigra rám sötétedett (ez azért manapság nem meglepő) ezért elsőre szépen megkerestem a fejlámpát, elemet cseréltem benne, és elkezdtem összeszedni a gondolatokat.
Ez az előkészítési folyamat. Adott ugye egy skicc hogy hogy is néz ki ez a vércseláda. Első lépésként ezt jól el kell képzelni térben és kihajtogatni hogy hogyan is lehet ezt egy szép szál deszka nyelvére lefordítani. Ami elsőre feltűnő hogy elég sokszor fordul elő a bűvös 28-as szám. Ez azért jó mert az egyik legelterjedtebb deszkatípus a 15 centis ami általában olyan 14-15 ceni széles. Tehát hurrá ezzel fogunk dolgozni.
Amitől meg lehetne ijedni az a két oldal, hogy te jó ég ott valami szöget kell vágni, atyaúristen. De semmi gond, mert ha képzeletbe szembeforgatjuk az egy oldal két elemét akkor máris kijön hogy semmi vész. Hisz tudjuk a hátrafelé lejtő tető miatt hátul 23, elől 28 centi magas. Tehát ha fogunk egy 51 centis lécdarabot, és a két oldalán megosztjuk 23 és 28 centire akkor meg is van a ferde vágási vonalunk (egyszerű, mondom én)
Egy turpisság van még a H1 darab. Itt már figyelembe kell venni a deszkavastagságot is. Szóval a láda ugye úgy áll össze a két aljadarabra, rászögeljük a két oldalelemet, rá tehát a fölső részére, mert ugye így fogja tudni eltakarni a tető. És az elejét és a hátulját pedig az O és A darabokra szögeljük és már kész is van, ha ezután a tetőt is rászögeljük.
Illetve csak a doboz van kész mert a hátuljára még fel kell szögelni azt a hosszabb deszkát aminek a szerepe hogy ezzel lehet a fára rögzíteni (arról majd később leszen poszt, most még csak ácsolunk).
Na szóval eddig az elmélet és akkor most egy prototípuson bemutatom a dolgot. Szólok előre a prototípusban lesz hiba is meg innováció, de hát ezek a termékfejlesztés velejárói :D
Tehát van majd egy tucat hozzávaló:
- A DESZKA ez a legfontosabb :D
- fűrész, esetemben egy jófajta tecsós körfűrész, eszményien tökéletes a feladathoz
- kalapács
- festék (esetemben vastaglazúr, de lehet bármi), fontos belülről nem kenjük össze a ládát, cél egyedül az időjárásállóság
- mérőszalag, jó a felségé is J
- ceruza, mert a méreteket a deszkán jól be kell jelölni
- jegyzetfüzet, ebben volt a felskiccelt tervrajz
- csiszolóeszköz (ez elhagyható, de én egy ezer éves korábban madárdeszkának használt léccel dolgoztam rajta néhány rétegnyi lepergő festékkel, szóval gondoltam luxusra veszem a figurát
- fejlámpa (csak akkor ha sötétben próbáljuk összevadászni a hozzávalókat)
- szög, lehet csavarral is, az drágább meg igényesebb meg talán macerásabb és pontosabb, szóval van érv pro és kontra
- áram, hisz mi itt a 21. század második évtizedének a végén anélkül élni sem tudunk :D
Első lépés a jelölés, vagyis csak az én prototípusomnál volt így, lehet az első a csiszolás, az biztos hogy a jelölést követően viszont a vágás előtt ne csiszoljunk :D
És itt egyből jött egy innováció miután rájöttem hogy jó lenne végigjelölni keresztbe a deszkát de nincs derékszögem fogtam egy bontott járólapot és tadamm!
Ezután darabolás:
Majd szépen összeillesztjük. Na és itt követtem el azt a hibát hogy felülbíráltam a korábban végiggondolt tervemet menet közben, és ez lett belőle:
De nem kell megijedni. Termékfejlesztés következik. A probléma ugye az hogy az oldalelemeket nem az alját képező elemek tetejére hanem az oldalára szögeltem fel, majd a hátuljából emiatt levágtam két centit amikor rájöttem hogy azok így hosszúak, és utána meg ráeszméltem hogy mekkora berom vagyok hisz így a két tetőelem ami pont olyan széles mint a két aljaelem nem éri át. Bár most ahogy gondolkozok simán megoldhattam volna úgy hogy a tetőelemeket belülre szögelem, de hát na, írtam hogy egy műszaki antizseni vagyok :D De ez azért jó mert látszik ha nekem sikerült akkor bárkinek menni fog.
Szóval a megoldás az lett hogy van nekem otthon néhány olyan palám amit egy illegális szemétkupacból szedtem össze, hogy jó lesz ez még madárodú tetejére. És hát akkor gyors próba, és igen kettő pala szép átfedéssel és a probléma meg is van oldva és a tető is vízhatlanná van téve. Ennek a szerepe mindössze annyi hogy a láda élettartama hosszabb legyen (majd jól elrohad a hátsó deszka amire így extra adag víz folyik). De hát no, nem a tökéletes a cél, hanem az hogy legyen a vércsének lakása pár évig.
ÉS akkor itt jött a szünet, mert időközben eljött a saját fiókák fürdetésének ideje. Egy fontos infó a fotók által felölelt időtartam nálam másfél óra. Persze aki nem annyira pancser mint én annak ez lehet jóval rövidebb is.
Majd eltelt három nap és eljutottam odáig hogy ez a blogposzt is elkészült (ez viszont több mint másfél óra volt nekem, de ez másnak nem játszik), és ma a sok levélsöprögetés után a festést is megejtettem szóval van teljesen kész vércseládám. 
Ami még egy extra dolog, hogy egy darabka tetőlécből kreáltam egy keresztmerevítést alulra, így amikor fel lesz téve kisebb lesz a leszakadás esélye (újabb élettartamnövekedés), de ha valaki jól dolgozik és megbízik a munkájában akkor ez elhagyható, de ha ott van az se sok többletmeló...
Na és innentől remélem mindenki megérezte, a vércseládakészítés nem egy nagy varázslás. A madarakat nem érdekli hogy szép, meg hogy pontosan illeszkedik, meg hogy néhány szög tévútra ment. Őket csak az érdekli majd hogy legyen pecó, mert ők bizony nem építenek maguknak.
Az uccsó fotónál látható B odúben pl évi két fészekalja cinege nevelkedik. A hátsó ajtótól 5 méterre, olyan magasságban hogy a fejemet épp nem verem bele.
Persze azért a vércseláda kihelyezése ennél több tervezést igényel. De az sem atomfizika. Olyan helyre érdemes tenni ahol vagy szoktunk látni vércsét. Vagy érdemes figyelembe venni hogy viszonylag zavartalan (ne tegyük forgalmas út szélére, vagy olyan helyre ahol nyáron naponta alatta dolgozunk) és ahol a közelben van táplálkozóterület. Szántók, lucerna, gyepek. A mozaikos tájszerkezet mint mindig, ebben az esetben is előnyös. Minél inkább egy agrársivatag annál nagyobb az esély hogy sokáig fog üresen árválkodni a ládánk. De nincs baj csináljunk másikat, meg haramadikat, meg sokadikat :D
Még kérdés szokott lenni a milyen magasra. Két szempont van. Első tegyük minél magasabbra mert annál kisebb az esélye hogy valaki leveri (szóval azért tegyük olyan magasra ahol a földről nem lehet elérni egy embernek, mindig azokkal van a baj). De a másik szempont hogy ha feltesszük 12 méterre egy hatalmas fára akkor annak a madár tuti fog örülni viszont baromi balesetveszélyes. Szóval kell egy szép nagy széthúzható létra és feltenni úgy hogy még biztonságosan tudjunk dolgozni. (Mivel ez itt nyilvános poszt ezért jelzem ezt mindenki csak saját felelősségére csinálja, kösse ki magát meg ilyenek. Ismerek olyan igen jó madarászt aki a sokszázadik madárládájánál esett le a fáról, de durván. Azóta az ő csapata is alacsonyabban dolgozik.)
Jó munkát mindenkinek!
Kérdéssel kereshető vagyok, és fog majd jönni remélem pár napon belül egy következő poszt ahol pedig a kihelyezés lélektanába fogok egy kis betekintést nyújtani. De addig is itt van két poszt: egy arról hogy néz ki ez a házi vércseláda mások által elkészítve, és kettő pedig pár fotó a múltról amikor vércsékkel foglalkoztunk (innen is lehet puskázni eztazt).
