Az utóbbi napokban, ahogy mindenki, én is az átlagnál többet elmélkedek a klíma a globalizmus és a populizmus dolgairól. Egyre másra azt látom, egyre több olyan ismerős nyilatkozik meg ebben az összetett témarendszerben, akik az én gondolkodásomra is jelentős hatással vannak.

De mi történt a napokban, mitől pörögtünk fel ennyire, hogy mindenki próbál rá"Trump"olni (aki nem ismeri a stílusom annak: rátromfolni) a másikra? Igen ő volt a katalizátor, kétség nem fér hozzá, így hogy tettre még nem váltotta a korábbi szavait csak felpörgött miatta a téma még egyelőre hálásak kell legyünk. Hisz a probléma megoldásához vezető út egyik lépése hogy legalább ismerjük fel, létezik.

De ez még önmagában nem késztetett volna írásra. Ami miatt írok, egyre többen írják, ott van a kutya elásva, hogy a népet nem érti meg a társadalom azon része, aki igyekszik rálátni a dolgokra... Egyre inkább jönnek a szerecsenmosdató posztok és igyekezzük megmagyarázni, hogy a választók miért adnak túl egyszerű választ és egyre több ismerősnél is olvasom, hogy a hiba valószínűleg bennünk van és nem a társadalomban... De állj! A hiba nem a gondolkodásra képes emberben van! Hanem abban, aki ezt a képességét (mert ez egyébként mindenkinek meg van) mellőzi és egyszerű választ akar kapni, és a hiba abban van, aki gondolkodik, csak épp a gondolatait arra használja, hogy egyszerű válaszokat állítson elő.

Nekem személy szerint alaptézisem hogy globálisan az emberi társadalmakat nagyjából a lustaság, az önzőség, az irigység, és a nemtörődömség alakítja. Ez adja a nagy alapmasszát, ettől tehetetlen a rendszer...

Viszont valamit tenni kellene, mert jelenleg számomra a legfontosabb kérdés a fentiek eredőjeként hogy mennyi jó évünk van még? Mennyi ideig élünk még ilyen bődületes jólétben, amiben az elmúlt 2-3-4 évtizedben részünk volt? Mert ha már kevés az idő és közeleg az összeomlás és nem lehet tenni ellene, akkor el kell kezdeni önzőnek lenni és megkeresni azt a helyet ahol viszonylag könnyen át lehet vészelni a dolgokat... Az utóbbi pár hónapban bennem már kialakult az a nézet, hogy minimum párhuzamosan kell gondolkozni, egyfelől persze evezni a jó irányba, hisz ha van még lehetőség, akkor próbáljuk meg ez az A terv. Másfelől viszont fel kell építeni egy működőképes B tervet. Eddig nem igazán volt rám jellemző a saját seggem mentése holmi B tervekkel, de hát ez van a gyerekek csodás folyamatokat generálnak az ember agyában, ma már túl akarom élni...

Szóval kezdjük az elején: egy bolygón élünk, úgy hívják Föld, és ezen is kell élnünk, nincs PlanetB... Ha a golóbis összes pénzét a PlanetB-re fordítjuk, akkor sem tudjunk átmenteni a populáció akkora százalékát, hogy nekem akár egy családtagom vagy ismerősöm bekerüljön.  Ez viszont abszolúte irreális csodavárás, fölösleges azt hinni, hogy pár évtized múlva lesz energiánk ilyenekre elképesztő összegeket fordítani.
Szóval ezen fogunk élni 50 év múlva is. Vagy jól, vagy rosszul, de ezen fogunk élni. És nem az a kérdés hogy elrontjuk-e a Földet? Hogy kiirtjuk-e az életet? Mert ezt nem tudjuk megtenni. Még csak a saját fajunkat sem fogjuk tudni kiirtani. Mindössze azt tudjuk elérni, hogy ne legyen ilyen jó itt élni, mint most.(persze mivel alapvetően természetvédő is vagyok, ezért látom, hogy sok tízezer fajt viszont kiirtunk még, és ezzel kapcsolatban viszont nagyon is tehetnénk, de ez egy olyan szintű marginális kérdés, hogy társadalmi szinten ezzel a kérdéssel komolyan soha nem fogunk foglalkozni abban biztos vagyok).

Szóval, akarunk olyan jól élni, mint most? Vagy legalább nem sokkal rosszabban? Szerintem a válasz igen. Mi is kell ehhez? Az első talán hogy ismerjük el, hogy igen van hatásunk, és hogy a korábbi tetteink miatt egy nagyon nem jó pályán vagyunk...  El kellene ismerni, hogy igen srácok elindultunk a hegyoldalon lefelé a szakadékba, és egyre gyorsabban és egyre kontrolálatlanabbul sodródunk... Ha szerencsénk van még meg tudunk kapaszkodni valami kiálló ágban... De ha még azon vitázunk, létezik-e egyáltalán a szakadék az nem jó.

Szóval nem hiszem, hogy itt olyan dolgokkal időt kell fecsérelni, hogy változik a klíma és hogy mi okozzuk-e a változásban lévő anomáliát. Nem hiszem, de kellene, mert az látszik, pont ezért tartunk ott ahol, mert az emberek szeretnek vitázgatni, pláne amióta ez olyan kényelmes lett az internet által. Azóta mindenki meg tudja mondani a frankót (még én is). Szóval azóta a szekértők és a tudósok bekerültek egy olyan új világba ahol a szkeptikusok ízekre szedik őket és az embereknek ez teccik, mert ha egy szkeptikus egyben populista akkor az egy veszélyes egyveleg… Kérdés hogy le lehet-e ezt győzni? És ha igen akkor mennyi idő alatt?

Visszatértem az időfaktorhoz, másodszor is, mert egyre jobban hiszem, nem elég az időnk, ami rendelkezésre áll.


ÁÁÁÁÁ… reményt vesztettem… elsődlegesen abban, hogy ki bírom írni magamból ami bennem van… Szóval maradunk a poszt alatti kommentek közti vitázgatásnál… Túl összetett a téma és én túlságosan képtelen vagyok (még) összefoglalni…

Szóval ez marad gondolatébresztő egyszerűen túl sok a gondolat, igyekszem legalább szavakban kidobálni magamból, semmi fontossági sorrend, csak ahogy jön:

• globális válság (van vazze, mindenki látja, csak a többség csukja a szemét, mert úgy kényelmesebb)
• túlnépesedés (talán a legnagyobb probléma, a túlhasználat alapja, és a legnehezebben megfogható)
• társadalmi bezárkózás (kerítések, falak, illiberalizmus… de fogjunk már fel gyerekek, egy nagy burokban vagyunk, ha más pukkantja ki akkor is beledöglünk, mindannyian)
• cselekvőképtelenség (ebben per pill én vagyok benne erősen…)
• populizmus (rövidtávú nyertes pozíciószerzés záloga jelen állapotban, viszont ha ez a tudással társul, akkor megbocsájthatatlan)
• morális határok (ki tud majd élni egy olyan világban, ami jelenleginél sokkal nyilvánvalóbban lépi át a határokat (látszólagos jólét fenntartása a határon kiadott tűzparanccsal, magára hagyott ember milliárdok csak azért, hogy nekem tovább nőhessen a hájam)
• túlélés (Európában élek, Magyarországon… itt van-e bármi esély egy globális összeomlást átvészelni, vagy menni kell, és ha igen (mert igen) akkor hova és meddig kell elindulni?)
• a többi faj kérdésköre (azért én annak a marginális kisebbségnek vagyok a tagja, akit tökre zavar, hogy teljesen feleslegesen irtunk ki ezernyi fajt…)
• lokális megoldások (ezt nyomjuk mi, ebben jók az ismerősök is, és aki ezeket nem ismeri, az nem itt fogja megismerni :D, na de elég-e ez?)

lokalizáció optimalizálás

Ez utóbbiban (lokalizáció optimalizálás) gyúródik össze minden, egyszerűen fel kell mérni, fizikailag földrajzilag olyan helyre összpontosítsuk a lokális cselekvéseinket ahol van még értelme…  Bődületes tudathasadásos állapot, de ebben érzem a kulcsot… Globális gondolkozás, lokális cselekvés… Ha a globális végiggondolás nélkül cselekszünk lokálisan helyben, akkor az lehet hogy elvesztegetett energia… Itt van valahol elásva a kutya…  Láttam ahogy egy ismerős, pár éve tanyát keresett magának, önellátásban gondolkodik, és próbálta megtalálni az ideális helyszínt hozzá… És most látom, eleve milyen bohóság volt azt mondania, egy őrületes szűkítéssel kezd: Magyarország… Lehet ez az első szűkítés fogja meghatározni a sorsát, hiába a többi tucatnyi további tényező…