A békamentés befejeztével a blog kissé meghalt, ezért megpróbálom felpörgetni egy kicsit. Röviden beszámolgatok majd azokról az élményeimről amikor sikerül kijutni a ződbe.

Az egész blogot azért azért indítottam hogy a bennem lévő szómenést (ami a hírek hatására, meg úgy egyébként is keletkezik) kiadjam, de aztán rájöttem hogy a jelenlegi csillagzat alatt nem biztos hogy mindent le kell írni (eltemetem a bennem lévő partizánt). Tehát marad az amibe senki nem köthet bele, a felhőtlen kikapcsolódás, a természetjárás, a madarászás ....

Szóval történt hogy beindult a nagy tervezés hogy mit is csináljunk magunkkal Húsvétkor és hát jó terveink is voltak arra hogy egy horvátországi úttal (Isztriai-félsziget) fárasztjuk magunkat a hosszú hétvégén, de közbejött a nyúl...

A lényeg hogy borult a terv, de már annyira nagy volt a lelkesedés hogy menni kellett, ha nem is olyan messzire akkor közelre (a fő szempont: ocó). Így hát irány a Kiskunság közepe.

Péntek (április 22.) délután vágtunk neki az útnak és odafelé menet egy aznapi gólyás hírtől vezérelve {1} szorgosan nézegettük az út mentén lévő gólyafészkekben álló madarak lábát hátha gyűrűs madarat tudunk leolvasni. a Göbölyjárási volt iskolánál sikerrel is jártunk, leolvastuk HX143-askát (mint később kiderült ugyanaz a madár van a fészeknél mint akit a tavalyi gyűrűzésen már sikerült azonosítani {2}). A hétvége maradék részében még vagy jó két tucatnyi fészekre néztünk rá {3}, de több gyűrűs lábat nem láttam (habár többségében már ültek a madarak a fészekben, vagy egy lábon ácsorogtak, így marad ellenőrizetlen láb bőven). Mivel elég későn indultunk így mire leértünk ránk esteledett tehát más élmény nem volt (kivéve egy helyet aholSzabadszállás határában olyan éktelen hangos békakoncertet adtak a békák hogy meg kellett állni a kocsival, szabályosan fájt olyan hangosak voltak).

Szombat (április 23.) első állomás a Kunadacs közelében Található Kosbor-tanösvény volt. Odafelé menet megnéztük a békaparadicsomot, ami mint kiderül egy sima belvizes foltocska, de ottjártunkkor épp 10 kis kócsag falatozta a békákat. Maga a tanösvény egy önmagát sporthorgász centrumként azonosító komplexum parkolójától közelíthető meg. A tanösvény első érdekessége egy nagy beton denevértorony. Nem szép, de reméljem a denevéreknek begyere. A tanösvény ezután átvág néhány facsoport közt a réten majd egy földút töltését követve a temetőhöz érünk. Ezen a mélyebb fekvésű lápréten még nem volt sok virág (ehhez még korán jöttünk), mocsári gólyahírek valamint egy víziboglárkafaj virágzott a földút szélén a vízparton (ez utóbbiból van vagy 10 elég hasonló faj szóval tovább nem mennék bele a határozásba). Majd elértük a puszta közepén álló temetőt, amit egy dombocska tetejére épült ki (ez elég furán hangzik de hirtelen nem jutott jobb eszembe). Ami itt a lényeg hogy a temetődomb oldalán megmaradt a gyep (bele se gondolok milyen lehetett a hely mielőtt a dombtetőre temető került) és hát itt nem kevés fotótéma akadt. Többek közt ezek az általam is felismert, védett virágok:  agárkosbor, pókbangó, homoki nőszirom, apró nőszirom. A pókbangók esetében érdekes hogy ugyibár egy fokozottan védett és ritka fajról van szó, de milyen érdekes az orchideáknál az a kettősség, hogy a ritkaságuk ellenére néha teljesen másodlagos élőhelyeken ütik fel a fejüket. Itt is látható volt hogy a bangók a temető bejárati részénél egy olyan helyen élnek ahol szerintem megbolygatták a felszínt (magyar temetőkből kiindulva szerintem a temető elejénél hordták össze a szemetet és ezt szállíthatták el néhány éve és ennek a munkálatnak a nyoma látszik a visszagyepesedett felszínen). Másik “érdekesség” hogy a temetőbe érkező látogatók nagyjából pont a bangók környékén szoktak parkolni, de gondolom nincs túl nagy forgalom így ez még talán nem olyan nagy probléma (megjegyzem én is kiszúrtam az agárkosborokat majd odagyalogoltam és amikor lehajoltam hogy fotóalanyt keressek akkor tűnt fel hogy a bangók közt ácsorgok, tehát egy átlegfelhasználónak (temetőlátogató, geokeccsinger, iskolás csoport) biztos fel sem tűnik a növényke. Szintén megjegyzendő hogy amíg a orchideák megjelentek a temető előtti bolygatott részen addig innen hiányoztak a nőszirmok amik viszont a domb többi részén tömegével nyíltak (illetve már csak a homoki, az apró már elvirágzott, mindössze egy nagyobb virágzó csoportot találtunk egy fűcsomó árnyékában) A temetődomb után vissza az autóhoz hisz még várt ránk sok látnivaló (az út szélén összefutottunk két farkasalma lepkével {4}).

Továbbindulva következő állomásunk a kunpusztai templomrom volt (kutturális program), amiről odaérve kiderült hogy nem is rom :), de ha már ott voltunk gyorsan megnéztük a mellette álló gólyafészek lakóinak lábát (eredménytelenül).

A templom után menthetetlenül elértük a Kondor tavat. Amely azért nagyon ott van látképileg (ez volt az első jelentősebb tavunk a hétvégén szóval ámultunk-bámultunk, aztán a napok során hozzászoktunk a látványhoz). A vizen a sok szárcsa közt egy-egy pár búbos vöcsköt, kanalas récét, böjti récét, néhány dankasirályt és 5-10 barátrécét figyeltünk meg. Valamint a távolban egy ígéretes kis kiemelkedést a vízben rajta madarakkal. Szóval irány kerüljük meg a tavat. Igen ám csak épp annyi benne a víz hogy a part mentén vezető nyom elöntve (végülis jobb is így, úgyis kint van a fokvédett terület tábla). Ezért megpróbáltuk a másik oldalt, de itt meg egy tanyához jutottunk ahol viszont kiszúrtam egy kócsagos autót, így egy gyors bemutatkozás után egy segítőkész kollégától kaptam néhány jótanácsot. Irány Fülöpháza, hátulról támadunk. A településen áthaladva az elején meg a végén is volt egy-egy lakott gólyafészek, de gyűrűs lábat itt se láttunk (a 3146801 fészeknél igen jó dolguk van a madaraknak mert egy tocsogós rét szélén áll a villanyoszlop). A Kondor tó déli csücskének a megközelítését a Szappanos szék mellett elhaladva szerettük volna megoldani, de a szikes vízállás után a homokbuckák másképp gondolták, a csont száraz homokból álló dűnék nem a buzukinak valók, szimplán megsüllyed erőltetni meg felesleges, tehát rövid séta. Pár perc alatt összefutottunk 5 homoki gyíkkal, a báránypirosítóktól foltozott buckákon. Feltűnően sok sáska ugrabugrált az úton, legelábbis ahhoz képest hogy április nem a sáskák hónapja még. A jószágok egy fajhoz tartoztak, vélhetően áttelelő sáskák lehettek. Miután kihomokoztuk magunkat újra elindultunk a Kondor tó déli, nyugati oldalához. Sikerült is elérni a partot, de akkor meg a levezető csatorna állta utunkat (növényzet szélében egy pár cigány és egy pár böjti réce). A csatorna mentén kerestünk egy átjárót majd érzésre próbáltunk újra lejutni a partra, de mindig tanyának ütköztünk. A harmadiknál gondoltuk hogy szólunk a tulajnak hogy hagy sétáljunk már hátra ránézni a vízre (nem is volt semmi gond) így sikerült pont a létező legjobb helyen lejutni a víz szélére. Közelebb nem is lehettünk volna a fentről már kiszúrt kis kiemelkedéshez (ami végeredményben víz közepén egy pár négyzetméteres foltocska volt ahol a fű kilátszott a tóból, de mivel körbevette a víz ezért ideális helyszínt biztosított a madárkáknak). A szigetecskén 4 gólyatöcs valamint egy kis “cankóbigyó” (ugye milyen jó ha határozó nélkül megyünk terepre, kellő fajismeret nélkül) matatott. Valamint a víz felett repkedő fattyúszerkők is ezt a helyet használták pihenőhelynek.

Április 24 (vasárnap) a napot a kiskőrösi Szűcsi erdő meglátogatásával kezdtük. Nem madarásztéma de a város szélén a GPS elsőre egy olyan útra vezetett aminek az utolsó néhány házában, hogy szépen mondjam halmozottan hátrányos helyzetű emberek élnek, viszont nem volt tovább út így meg kellett fordulnom és milyen érdekes hogy erre az utcán játszó cigánygyerekek egyből odajöttek hogy megkérdezzék hogy kit keresek, mondtam nekik hogy senkit hanem az utat az erdőbe, erre a válsz hogy azt nem tudja merre van. Tehát indulok tovább majd 10 méter után látom hogy rohan a kissrác utánam, újra megállok, utolér majd elkezdi hadarni hogy rájött hogy merre menjek és lelkesen mondja hogy erre meg erre... Két nagy tanulság: 1 gyerekként függetlenül az anyagi helyzettől meg a bőrszíntől többnyire még vannak pozitív tulajdonságaink (segítőkészség, stb), de aztán a barom felnőttek majd kinevelik belőlük; 2 elgondolkodtattó hogy a gyerekek anyukája amint észrevette ezt a 20 másodperces eseményt egyből gyors léptekkel jött ki az utcára, de ezt már csak a tükörből láttam de motoszkált bennem a gondolat hogy ő is segíteni akart-e vagy kicsit más stílusban kérdezte volna hogy mit keresek ott, vagy csak szimplán félti a gyereket ha az utcán megáll egy autó...

Na de vissza a fő sodorvonalhoz, az erdő szélén parkolva gumicsizmát húztunk és bevettük magunkat a rengetegbe (a legfeltűnőbb itt is a 2011-es szárazság, nagyon gyorsan tűnnek el a tavaly még országmegrontónak kikiáltott vizek és kerül szárazra a láperdő (talán egy helyen volt olyan mély a víz hogy kerülni kellett)) a láperdő szépen kaszált réteket vesz közre és bent sétálgatva szinte úgy érzi az ember hogy nem is az Alföldön sétál. Az erdőt leginkább azért szerettem volna megnézni mert a neten sok orcidea fotót találtam az erdőben, és reméltem hogy valamit már látok belőlük, de még korán volt  hozzájuk. Az erdőben sok helyen és nagy mennyiségben láttam a fehér zászpa leveleit, valamint néhány békát lehet még megemlíteni, közölük is azt a levelibékát aki pont akkor kapott be egy legyet miközben a fényképezőgépet állítgattam, hát szíven ütött a látvány a makróobjektíven keresztül nézve, de leginkább az a tudat hogy ha ezt a pillanatot lekapom akkor azzal a fotóval büszkélkedhettem volna kedvemre. Ja és majd elfeljettem: látott már valaki olyan hogy egy erdő szélén szelektíven gyűjtik a szemetet, hát a Szűcsi erdő ilyen, nem tudom kik rakták ki a kukákat, de nagyon becsülendő pláne hogy a szemetesek zártak és nem is folyik kifelé a tetejükön a szemét (tehát vagy üríti aki kirakta, vagy nincs sok szemét).

Továbbhaladva a következő célpont az akasztói stadion megtekintése volt, mondhatnám úgy hogy antikutturális program. A helyszín szerintem lehetne a magyar futball műemléke, egy nem épp fedhetetlen ember által épített, tökéletesen szükségtelen, használhatatlan, romokban álló pénznyelő, tisztára mint a magyar foci...

Ezután irányba vettük a hartai dunapartot, menetközben még a Bába-széknél álltunk meg (ez nem tűnt úgy mint amiben a normálisnál sokkal több víz van) itt 2 nagy kócsagot, egy gólyatöcst, 2-3 cankót, és egy nyári lúd családot láttunk. A Duna partján egy kisebb sétát tettünk (mint utólag néztem pont ott hagytuk abba ahol kezdeni kellett volna), itt 9 billegető cankót láttunk valamint egy kockás siklót, meg szép szitakötőket, de természetesen pont akkor merült le a fotógép... Ami még megér egy misét az a hullámtérben lévő iszonyatos szemét (mindig szidjuk az Ukránokat meg a Románokat hogy mit hoz le a Tisza, hát az se semmi ami a Dunán jön le a Németektől, Osztrákoktól, Szlovákoktól, meg saját magunktól (a legjobb meg egyébként hogy végeredményben az ártéri szemét többsége műanyag szóval lehetne szervezni rá nagy, célzott szelektív hulladékgyűjtéseket).

A part után még egy programpont volt a mai napra, a Böddi-szék. Na ezt kár lett volna kihagyni, nem a tanösvényen a csatorna partján mentünk be (a műútról ahol a tanösvény indul még nem látszik semmi csak a csatorna partján a horgászok és nem volt elég vonzó) hanem ráleltünk a bekötőúra ami a Bauer “maffiózó” kastélyhoz vezet. Ezen és az ezt követő földúton lehet becsorogni egészen a Dunatáj Közalapítvány tanyájánál lévő megfigyelőtoronyig. Itt már igen gazdag a madárvilág, a kastély közelében volt egy sirálytelep, az út szélétől 20 méterre láttunk fiókákkal úszkáló szárcsát. Magán a Böddi-széken pedig 21 bütykös ásólúd, tucatnyi gulipán, csörgő, kanalas, nyílfarkú, bajti, barát récék. A csatorna túloldalán is volt jócskán madár, de ott már csak a libusokat ismertem fel.

Április 25 (hétfő) itt már nem bírtam magammal és felkeltem korán (búbosbanka hanggal indult a reggel, idén az első), hogy kimenjek a 52-es út Dunavölgyi és Kiskunsági főcsatornái közti területre. Ami végeredményben a Kelemen-szék és a Zab-szék közt vezet át a főút és madárügyileg elég jó terep. Határozó nélkül a cankókkal újra nem tudtam mit kezdeni (a pajzsosokat még felismertem). De volt itt minden, néhol tucatszám a nyári ludak, kócsagok, dankasirályok, szerkők (fattyú és egy helyen fehérszárnyúak is) vöcskök (kis és feketenyakú) récék, töcsök, gulipánok.

Délután pedig a Kostök nevű horgászhelyen (illetve az az meletti szikes tó közeléban evett a fene. Itt is volt a már szinte átlagosnak tekinthető madársereg (cankó, dankasirály, szerkő, libák, kócsagok, töcs, gulipán) viszont ezen a helyen láttam 4 konytos récét, egy bakcsót és 2 nagysirályt valamint 1-2 küszvágó csért is. De ami itt a legnagyobb élmény volt a hihetetlen mennyiségű szitakötő... (pl: ez meg ez meg ez és végül ez is)

Hát itt vége, szó se róla szinte tovább tartott leírni mint megélni és még fel kell pakolni a képeket, be kell linkelni a dolgokat de ha beválik akkor rendszeresítem a beszámolókat.

Itt találhatóak a képek egyben!

Megjegyzések:

{1}: A gyűrűzőközponttól péntek délelőtt jött az infó hogy egy 2007-ben Tápiógyörgyén gyűrűzött gólyát Forráskút határában láttak viszont. A gólya ennél a fészeknél kelt, ésmost itt talált magának otthont.

{2}: a megkerülési adatok
Gyűrűzve ----------------------------------------------------------------
Jelölés       Fémgyűrű: Budapest HX143
Faj           Fehér gólya (Ciconia ciconia) [1340]
Kor           pullus [1]
Dátum         2004-06-10
Hely          Tápiószentmárton (Nest ID. 1457102), Pest, Magyarország
(HG48 47°22'19"N 19°47'48"E)
Egyéb adatok
Megtaláló     Benei Béla (8), E-mail: beneib@monornet.hu

Megkerült -----------------------------------------------------------------
Jelölés       Fémgyűrű: Budapest HX143
Faj           Fehér gólya (Ciconia ciconia) [1340]
Kor           kifejlett [2]
Állapot       Egészséges, és szabadon hagyva vagy engedve [7]
Körülmények   színes lábgyűrű(k) alapján azonosítva [81]
Dátum         2011-04-22
Hely          Tápiószentmárton (Nest ID. 1457104), Pest, Magyarország
(HG48 47°21'55"N 19°48'18"E)
Egyéb adatok
Megtaláló     Németh András, E-mail: tapio.egyesulet@gmail.com
Távolság      1 km 143 fok (DK)
Eltelt idő    6 év 10 hónap 12 nap [2507]
Hivatkozás    2011/600

Megkerülések --------------------------------------------------------------
Dátum      Á Kö Hely, Ország (Helykód) Koordináták (Megtaláló)

2010-06-20 7 81 Tápiószentmárton (Nest ID. 1457104), Magyarország (HG48)
47°21'55"N 19°48'18"E (Benei Béla)
2011-04-22 7 81 Tápiószentmárton (Nest ID. 1457104), Magyarország (HG48) 47°21'55"N
19°48'18"E (Németh András)

{3}: gólyafészkek amire tuti ránéztünk (volt több is csak nem jegyeztük fel):

• Tápiószentmárton > Göbölyjárás Iskolánál >> 1457104

• Bács-Kiskun megye > Izsák > Uzsovic kastély >>Fészek-azonosító 2199923
• Szabadszállás > József Attila utca és Szent István >> 2506106
• Kerekegyháza > A Kunpusztai templommal szemben >>2253001
• Fülöpháza > Kossuth utca eleje >>3146807
• Fülöpháza > Kossuth utca vége >>3146801
• Soltszentimre > Fülöpszállásra vezető műú >> 1821803

{4} remélem mindenki ismeri a vadonleső programot (ha nem majd most megismeri) a lényeg hogy néhány könnyen felismerhető védett fajról az interneten keresztül tölthetünk fel adatokat segítve ezzel a hazai elterjedés mind jobb dokumentálását, szerintem aki teheti éljen a lehetőséggel (egy másik oldalon pedig az összes hazai kétélű és hüllő fajról készül hasonló adatbázis, ezt is csak ajánlani tudom)

Békamentőhelyek Magyarországon nagyobb térképen való megjelenítése

A fenti gugli térképet még tavaly hoztam létre azzal a céllal hogy feltegyem rá a hazai mentési helyszíneket. Az infók áramlása néha kissé nehézkes de megpróbálom idén is a dolgot :)

(az infókat legjobb tudásom szerint gyűjtöm össze, de ez nem zárja ki a tévedés/elavulás/elírás/miegymás lehetőségét)

Ha bárkinek van infója hazai békamentő helyszínről, írjon a kommentet és beépítem.

Frissítés (2011.04.07): befejeztük, 43000 állattal zártuk az idei szezont, találkozunk jövőre...

Lassan vége az idei mókának. Késve indult, de akkor nagyon. A nemzeti ünnep körüli 4 napban mentettünk 37439 állatot. Akkor azt hittem hogy ez az idei egy csúcs év lesz. Azóta eltelt 18 nap ami alatt még ~4000 breki lett a termés.

Így most olyan 41,5 ezer mentett kétéltűvel zárni fogjuk a szezont, a holnapi csoport az utolsó, utána a kollégák szépen megkezdik a kerítés bontását. Hacsak nem lesz valami ebből a mai esőből, és nem indul el a titkon még remélt második hullám. Nem igazán hiszek benne, de az idei év újra azt bizonyította hogy semmi sem biztos.

Egy kis apró érdekesség a végére:

• Hétvégén a mentésben részt vevők fogtak egy méretes siklót a vödröknél, amit elkezdtek fotózni meg nézegetni, aminek a hatására a kígyó felöklendezett egy békát amely még életben volt. Nem mindennapi élmény lehetett az eset (a kapott képen látszik a kígyóban a béka (valami hasonló lehetett a Kisherceg elefántevő kígyója)).

A közeljövőben szándékozom majd még pár grafikont közzétenni az idei év eredményeiről valamint az előző évekkel is szeretném majd összevetni az eredményeket, de most alvás.

Frissítés: vasárnap (03.27. 16:14): Hát nem lett igazuk az időjósoknak, nem esett az eső Farmoson. Mivel a békák nem a netről tájékozódnak, így őket nem lehetett átverni. Szombaton és vasárnap is 150-200 egyed közt volt a mentett kétéltűek száma., ez nem sok. Szép volt viszont az idő (csak kissé szeles), a gyerekek élvezték a mentést (néha talán túlságosan is). Az akció folytatódik, pár nap és virágzik a Bivalyos szigeten a tavaszi hérics :)

Lassan eltelik a békamentés második hete. Amilyen robbanásszerűen elindultak a békák olyan gyorsan maradt is abba a vonulásuk. Az első héten (emlékeztetőül: 12-én szombaton építettük a kerítést) olyan 38 500 kétéltű volt a vödreinkben. Ez eddig nem látott vonulási intenzitás, aminek oka (valószínűleg, meg szerintem meg satöbbi), hogy a Tél Tábornok sokáig tartotta magát és március elején még jelentős fagyok voltak (10-én még jég volt a nádasban).

A kerítésépítés hétvégéjére aztán megjött a jó idő (enyhülés), majd a Nemzeti Ünnep hetére egy mediterrán ciklon is megérkezett (békáknak is jó lett az idő) egy-két enyhe és csapadékos nap összehozva a földben ücsörgő már türelmetlen békákkal és meg is volt a nagy megindulás.

Viszont jött a múlt hétvége és az esőzések után szárazabbra fordult az idő, és hűvösebbek lettek a reggelek (kedden még fagyott is). A békák pedig le is álltak annak rendje-módja szerint. Napi 20-50 brekivel tengették napjaikat a békamentők (azért nem volt olyan szomorú a sorsuk mert a fajlista a kevés egyed ellenére is szépen alakult (ásóbéka, unka, gőte, néha egy-egy varangy esetleg levelibéka). És hát szépen sütött mindenkire a napocska, tehát úgy gondolom hogy a hétköznap érkezett érdeklődők sem bánták meg hogy a békamentést választották.

És jön az újabb hétvége, vasárnapra már mondják az újabb esőt (ami újabb lehűlést is hoz). Így érdeklődve várhatjuk hogy mi is fog történni. Vajon elindul egy második hullám, és ez a hullám vajon milyen intenzívre sikeredik? Hisz 2010-ben volt eső szépen, szóval hiszem (remélem) hogy van még utánpótlás és megközelítjük a 2008-2009-es 60-64 ezer mentett békás mennyiséget.

Pár óra és kiderül, az már kiderül hogy ma (péntek, 03.25.) reggel 139 megmentendő kétéltűt találtak az önkéntesek ez jelenthet valamit... De majd holnap reggel kiderül.

A hétvégén biztos sokan leszünk, lehet hogy nagyon sokan. Ez egyfelől nagy öröm, mert a sok látogató annak az elismerése hogy a programunkkal sikerült elérni az embereket, és sok ember fontosnak tartja rajtunk kívül is a békamentést. Másfelől (és ez a kisebbik fele) már néha kezdenek logisztikai nehézségeink támadni, tavaly is volt olyan hétvégi napunk amikor 107 látogatót számoltam a mentésen. Ekkor már nem tudunk mindenkire úgy odafigyelni mintha csak huszan harmincan lennénk. Ekkor a pallósor végigjárása már érdekesen alakul hisz a csapat eleje már a végénél jár mikor a vége még csak az elején :) de azért bízunk benne hogy még így sem csalódás a látogatóknak a békamentés.

A szervezők részéről szintén örömteli az hogy a csoportok már április közepéig minden napot lefoglaltak (ez csak azoknak a csoportoknak bosszúság akik most hallanak a mentésről és jönnének és szembesülnek a ténnyel hogy nincs hely). Nem gondoltuk volna ezt az elején, de elmondhatjuk hogy a mentés idején átlag egy busznyi látogatóval számolhatunk és ezt egy hónapon keresztül. Úgy gondolom ez egy nagy szám, a térségben kevés esemény mozgat meg nagyobb érdeklődőt, turistát mint a békamentés (azt azért nem mondom hogy veszélyeztetjük az április 4-i tápióbicske csatát, de szép eredmény).

És a mondókám végére hagyok néhány kevésbé örömteli apróságot. Néhány olyan dolog ez ami sajnos azt jelzi hogy hol is állunk mi magyarok, és olyan dolgok ezek amiken ha nem tudunk változtatni akkor ott is maradunk ahol vagyunk.

A legfelháborítóbb esemény a múlt hétvégén esett meg. Van a mentési szakasznak egy része ahol egy mellékút torkollik bele a 311-es főútba és hát ezen a helyen van pár fa és bokor tehát egy tökéletes megálló a megfáradt utazóknak hogy megálljanak egy pillanatra és kinyújtóztassák tagjaikat. Ezzel még nem is lenne gond, de nem nyújtózni állnak meg itt az emberek hanem egyéb szükségleteik miatt is. Még ezzel sem lenne gond hisz gondolom megesett már mindenkivel hogy hogy dolga akad. De azért azt hogy valaki megáll ezen a helyen odamegy a kerítésünk tövébe és ott könnyít magán (nem kis hanem nagy dolgot) azért szerintem kritikán aluli, még szerencse hogy nem a másfél méterre lévő vödröt használta erre a célra. A használt zsebkendők így is a vödörben landoltak (reggelre figyelt is alattuk egy zöld levelibéka).

Na mégis milyen ember az ilyen? Amíg ilyenek lesznek köztünk addig ne várjuk hogy eljő a kánaán. Nem szép dolog rosszat kívánni másnak de remélem legközelebb ha ilyen dolga akad nem marad ideje hogy letolja a nadrágját...

Egy másik szintén WC-hez köthető történet. A vasútállomáson szokott lenni a reggeli találkozó, ide érkeznek a gyerekcsoportok és hát mivel a MÁV illemhelye nem egészen fér bele a 2011-ben Európáról kialakult képbe, ezért a közeli vendéglátó egységben szoktak gyerkőcök elmenni vécére. És hát mit halunk vissza a településen egy hét mentés után. A vendéglátós kezd nehéz anyagi helyzetbe kerülni mert sűrűn van lehúzva a vécé. No Comment. De kérek mindenkit aki a Farmosi vasútállomás közelében lévő vendéglátóipari egység illemhelyét használja hogy vegyen egy csokit, vagy egy traubit, na nem azért mert egészségtelen ételek fogyasztására szeretnék buzdítani, hanem mert nem szeretném ha a békamentés lelkén száradna ha eladósodik egy magyar vállalkozás. Köszönöm.

Szummázva a mondandómat. Nincs gond Magyarországunk élünk (na jó, sok gond van), de van ahol jó programban vehetünk részt jót tehetünk. Szóval hajrá várjuk az érdeklődőket, lehet jönni békát menteni Farmosra.

Kötelezően ajánlott olvasmányok:

Táblázat a mentett békák számáról

Táblázat a még szabad napokról

És a békamentés alapinformációi (itt van minden, hol parkoljunk, mik a szabályok, melyin ruhát hozzunk, stb stb.

Ha a fentieket átolvastuk és marad kérdésünk akkor hívhatjuk a bloggert (Németh András) a 20-234-99-94-es számon vagy írhatunk neki a tapio.egyesulet@gmail.com drótposta címen.

Ha pedig nem Farmoson mentenénk békát akkor itt egy GugliMapszos térkép, ami még 2010-es infókat tartalmaz, de próbálom majd frissíteni (ha bárkinek van tuti infója azt is írja meg és megosztom).

Akkor hát itt látható a mentés 2011-es végeredménye (még egy-két nap hiányos, de hamarosan pótlom)

Tehát a 2011-es évet 43 ezer mentett kétéltűvel zártuk.

(az már más kérdés hogy a kerítés felszedése után pár órával már ott motoszkál a fejünkben hogy mi lesz ha elered az eső? nem-e fejeztük be túl korán? de sajnos a lelkesedés és az idő hiánycikk mostanság)

Bréking nyúz: most kaptam meg a ma délelőtti mentési adatsort: 7980 példány. És itt Budán épp most ered el az eső.

Este megyünk ki mert lehet hogy még fokozódni fog a tömeg....

A bejegyzést frissítem amit visszaérünk este (na jó akkor lehet hogy nem, mert néha aludni sem árt)

 2011.03.17 esti mentés

Az időjárás újra kegyes volt velünk, délelőtt még nem esett este pedig nagyjából akkor állt amikor 20:30-ra kiértünk a területre. A gyűjtögetés eltartott egész hajnali fél egyig, de összeszedtünk újabb 5390 állatot.

Tarajos gőtéből már ezer felett járunk, de a mai estén a 27 barna varangy is meglepően szép eredmény (szintén érdekes hogy ebből csak egy volt kifejlett példány, a többiek még kicsi - kb ásóbékányi méretűek - tavalyi példányok), valamint az 503 unka (az eddigi legtöbb unkát hozó évünkben ennek mindössze a duplája volt).

A délelőtti 10000-es mentés adatait csak szombaton fogom megkapni (fajra, vödörre bontva) ezért valamikor a hétvégén fogok készíteni egy-két gyors statisztikát, mert az idei év már sok leget tartogat.

Szintén tapasztalat még hogy most két este alatt 4szer autóztam végig a Gödöllő-Valkó-Zsámbok-Nagykáta-Farmos útvonalat. Látni elütött békát mindenfelé. A településeken többnyire zöld varangyok Valkó és Gödöllő közt van pár nagyméretű barna varangy. Ásóbékából a mentési helyszínen kívül van még jócskán elütve a Zsámbok-Tóalmás közti részen, valamint a Tóalmás Szentmártonkáta közti szakaszon a Szentlőrinckátai bekötőút környékén. A kollégák ma a Gomba-Nagykáta szakaszon is jártak és elmondásuk szerint a Pánd Tápióbicske közti részen van néhány rövid rész ahol szőnyegszerűen telítve van tetemekkel az út.

Gyors fejszámolást végezve ki merem jelenteni hogy egy-egy esős tavaszi estén országszerte milliós ha nem tízmilliós nagyságrendben pusztulnak védett kétéltűek az utakon. Ha ezt felszorozgatom a legkisebb 2000Ft-os eszmei értékkel az 2-20 milliárd forint. Ez egy akkora összeg hogy vagy komolyabban kellene venni vagy nem értem hogy miért is van kitalálva ez az eszmei érték...

Két nappal ezelőtt (hétfő délután) írtam hogy elindultak a békák és egy hét alatt talán elérjük a tízezret.

Hát a békák kicsit gyorsabbak voltak, hétfő estére nagyon leindultak. Hogy ne legyen gond reggel a sok kétéltűvel ezért estére gyorsan leszerveztünk egy "tehermentesítő mentést" (ez alatt azt értem hogy szokásos esetben az este a vödrökbe belepotyogó állatokat másnap reggel szedjük ki, de amikor úgy gondoljuk hogy rengeteg sok breki várható akkor hirtelen felindulásból kimegyünk este és az addigra már vödrökben lévő brekiket kiszedjük, ez a rész sötétben zajlik szóval megvan ám a romantikája).

Szóval kimentünk 14-én este és összesen 4043 kétéltűt szállítottunk át a túloldalra (sajnos látnunk kellett azt a pusztítást is amit a kerítés által nem védett szakaszon szenvedtek el a jószágok, hát elég ha annyit mondok hogy tetemeken való átautózás után 10 km-rel értünk a szállásunkra és az autókról még akkor is áradt a hússzag. Göbölyjáráson ezrével voltak az elütött békák, de az enyhe tavaszi napon másfelé is láttunk tetemeket (habár nagyságrendekkel kevesebbet).

15-én reggel olyan 15-20 fős csapat jött össze a mentésre, fél kilenctől olyan délig gyűjtögettük a brekiket (és gőtéket) így újabb 5553 állatot helyeztünk biztonságba a Nagy-nádas szélén.

Így ha jól számolom a hosszú hétvégén összesen 9694 egyed került megmentésre. Ma már szintén zajlik az akció olyan 20-30 perce szóval ki merem jelenteni innen 60km távolságból hogy megvan az idei 10000. béka (habár Farmoson ez kötelezően teljesítendő).

Jósolgatás: mint jól látszik tökéletes jóslást két napra előre sem tudok adni, de ma délutántól holnaputánig esős időt jósolnak, tehát biztos marad ez a nagy invázió. (Csoportot legközelebb 20-án vagy 23-24-én tudunk fogadni)

Megjegyzések:

• Országszerte elindultak az akciók, érdemes a gugliba beírni a békamentés szót, van miből mazsolázni.
• Az idei év érdekessége nálunk hogy a gőték eddig nem tapasztalt mennyiségben vannak jelen, tarajos gőtét már vagy félezret és pettyest is olyan 1-2 tucattal találtunk már. Az eddigi években nem igazán emlékszem olyanra hogy 30-40-nél több lett volna egy szezonban (talán a tavalyi sok mini vizes élőhely volt rájuk kedvező hatással).

Linkajánló:

• Orbán "Orbi" Zoltán több videót is készített a békamentési akciónkról, melyet az MME honlapján lévő cikkben tett közkinccsé.

• Tarnavölgyi Laci (tapiokultura.hu) képei a kerítésállításról

Idén is belecsaptunk a közepébe. Március 12-én nekikezdtünk. Illetve mit március 12-én, már valamikor február közepén tervezgettük hogy hogyan is lesz idén? Mikor lesz vége a télnek mikor építsük a kerítést? Hogyan szervezzük idén az akciót?

Teltek a napok és az időjósok egyre-másra megváltoztatták a prognózisokat. Csak nem akart idén elmúlni a tél. Eddig ugye többnyire február utolsó hétvégéje volt a kezdési időpont, de azt hamar el kellett tolnunk egy héttel, aztán jöttek az újabb fagyok és tolnunk kellett még egy hetet és így alakult hogy március 12-én volt a nagy kerítésépítési nap.

12-én aztán végre kegyes volt az ég, gyönyörű idő volt (nem úgy mint tavaly amikor szakadó esőben állítottuk a kerítést) kellemesen enyhe (habár a nádasban még sok helyen vastag jég volt a mocsárban és 10-én a barázdahúzáskor a kollégák az árnyékosabb helyeken még átfagyott földre panaszkodtak) így rekordidő alatt elkészült a kerítés. Fél kilenckor kezdtük és délben már sétálni indultunk a csapattal. Rekordidő, de tegyük hozzá hogy idén végre minden előkészítés sikerült. A kollégák nem keveset dolgoztak a kerítéselemek előkészítésével, a barázda meghúzásával, a kerítés nyomvonalának tisztításával (ide kívánkozik hogy idén is összejött jó néhány zsák szemét, pedig a 311-es érintett szakaszán évi 4-5 alkalommal biztos van szemétszedési akció).

Köszönet annak az 50-60 embernek aki tevékenyen részt vett a kerítésállításban! És itt köszönöm meg a Medence Csoportnak a kerítésanyagot (idén újra ezzel a hálóval próbálkozunk). Sőt megköszönném a vasútnak is, de kiderült hogy nem szabad :)

Szóval szombaton elkészült a infrastruktúra, vasárnap reggeltől kezdődhetett az igazi békamentés. És reggel ki is derült hogy tökéletes volt az idei időzítés ugyanis 1 egész breki volt a zsákmány. Majd jött a hétfő reggel (a mai nap). Nem vártam mára sem nagy dolgokat, mert nem volt eső éjjel. De délelőtt szemerkélt egy kicsit, és mivel pár órára előre nagyon jól vágják a témát a kis dögök ezért megmozdult az eleje (amit nem is csodálok mert így március 14-én már a békák negyede a mocsárban szokott lenni) ma összesen 97 kétéltűt szedtünk ki a vödrökből. De nem is ez volt a kellemes meglepetés hanem a fajlista, és a fajok arányai. Ugyanis volt 5 pettyes gőténk, 25 tarajos gőténk (ezzel a gőtéből megvan a korábbi éves átlag, egy reggel!!! ), volt még 2 unka és 2 erdei béka (szintén nem gyakori a kerítés környékén 6 év alatt volt vagy kettő) és volt 63 ásóbéka. Lassan indult be a szezon, de eddig kellemes...

És egy kis jósolgatás: szerda csütörtök magasságára mondanak jelentősebb esőzést, ha az bejön akkor szinte biztos, hogy az első héten elérjük a 10000 mentett békát.

Valamint néhány apró kis megjegyzés:

2010 után gondolta volna bárki ,hogy csont száraz lesz a farmosi szikes mire elindulnak a békák? A tavalyi rekord csapadék után idén olyan történt mint a mentés kezdete óta még nem, sáros cipő nélkül megúsztuk a kerítésépítést. A legmókásabb az egészben hogy a homokon ahol pedig eddig maximum mutatóban volt víz ott meg van szépen. De ha a következő két és fél hónap is olyan lesz mint az előző akkor itt nagy aszály jön... (kíváncsi vagyok mikor kapcsolnak majd a gazdák meg a többiek akik még javában csak azon törik a fejüket hogy hogyan vezessenek el minden vizet a területről, habár nem kell jósnak lenni  könnyen megeshet hogy aki még belvíz ellen védekezik az nyáron már az aszály miatt fog sírni (de ez már egy másik történet))

A másik hogy idén is ész nélkül éget mindenki mindent a határban, a tűzoltók egész nap rohangálnak mint a veszett egér. Csak azért mert az országon ilyenkor eluralkodik a pirománia. Mikor jut már el oda a nép hogy végiggondolja ennek az egész tüzeskedésnek a hatását is? Nézzük azt az oldalt ami megérinti az embereket: a tűzoltók ilyenkor nem kevés adóforintot kel hogy költsenek, naponta sok millió forintnyi pénz száll el ilyenkor a füsttel. Tudom a magyar ember erre a legérzékenyebb szóval gondoljunk bele ebbe is. Vagy épp abba hogyha a térség összes tűzoltója kint van a határban ahol épp gazban csapod a lapátjával akkor például megeshet hogy nem x idő alatt érnek ki egy balesethez, vagy lakástűzhöz hanem két x idő alatt. És lehet hogy valaki ennyi idő alatt nagyon pórul jár. Megéri ezt a határ felgyújtása? A harmadik pedig amibe én kérem hogy gondoljunk bele hogy ilyenkor a tüzek már rengeteg békát, rovart pusztítanak el, hogy ilyenkor már megégnek a növények hisz a hajtások már megindultak. A közhiedelemmel ellentétben a tűz ilyenkor már nem hasznos, sőt az évenkénti ismétlés semmikor sem az.

Hát ennyi mára, néhány napon belül jelentkezem a fejleményekkel, addig is kérek mindenkit szóljon hozzá, kérdezzen, javasoljon ésatöbbi...

Végül pedig néhány link.

A mentési akció weboldalai:tapiovidek.hu, janegoodall.hu

Fotók: kerítésállítás

Videók: RTL Híradó

Régóta érik bennem a gondolat hogy blog formájában tárjam a világ elé a számomra fontos történéseket. Na nem minden, kizárólag csak azokat amikben a természet a természetvédelem a központi szereplő.

Lesznek bejegyzések amikben csak úgy feszegetek néhány témát, lesz amibe csak közvetve kívánok beleblogolni, de lesz olyan is amiben első kézből jövő infókat kívánok megosztani.

Majd kiderül hogy milyen lesz...

Elsőként a 2011-es farmosi békamentésről kívánok beszámolni, mert van sok olyan infó amit egy weboldalon keresztül nehéz naprakészen tartani, és vannak olyan dolgok amit jobb csak így, blog formájában megosztani...

Update 2017.01.31:

Az idők múlnak, ezért a blogról lekerült a békamentés, ezentúl itt érhető el: http://bekamentok.blog.hu/

Itt csak a puszta és nyers személyes tartalom marad, sokan vannak akiknek nem ajánlom hogy olvasgassák....