Egy, sőt mit egy! Milliárdnyi segélykiáltás szeretnék tolmácsolni, mert sajnos süketek vagyunk, de talán Anyák Napja alkalmából kicsit kinyitjuk a fülünket és a szemünket...

Ez egy régi sztori, majd két éves:

"Rég írtam, de történt valami pár napja ami nagyon megmozgatta az agytekervényeim, és mivel a megoldás sosem fekete vagy fehér, hanem zöld :D ! Ezért próbálom papírra vetni a gondolataim.
Kezdjük messziről. A természetvédelem általában az emberek nagy százalékának egy pozitív dolog, és nagyon sokan tartják magukat természetvédőnek (sokszor még azok is akik történetünk negatív szereplői lesznek, de elsőként nem róluk írok).
Ha megkérdezünk egy átlagembert hogy szerinte ő természetvédő-e és hogy ez miben testesül meg a leggyakoribb válasz: Igen, mert szelektíven gyűjtöm a hulladékot és sokat kirándulok (és ez nem vicc, tényleg így van). A szelektív hulladékgyűjtés tökéletesen példázza hogy a környezetvédelem és a természetvédelem egy nagy homályos massza az emberek fejében, ráadásul pont a szelektív hulladékgyűjtés aminek szerintem 2015-ben nem egy kiemelendő különleges tulajdonságnak kellene lenni, hanem a hiánya kellene hogy hallgatásba burkolódzó szégyenérzettel töltse el az embert, de az biztos hogy a természetvédő senki nem lesz tőle.
A másik a túrázás, itt is el kell hogy keserítsem az embereket, az még messze nem természetvédelem, persze már sokkal jobb az irány, ráéreztünk hogy azért ahhoz hogy természetvédjünk jó ha kimegyünk a szobából. Habár ez sem feltétlenül fontos, lehet a szobában hegyi beszédeket írni és közkincsé tenni, ezzel próbálni informálni, formálni, agitálni, ezt is hiszem hogy természetvédelem. De azért természetvédeni többnyire a szabadban jó, viszont a puszta kirándulás inkább csak arra való hogy saját magunk jól érezzük magunkatat. Persze igaz hogy a kirándulások valószínűleg elengedhetetlen ahhoz hogy az ember fia vagy lánya észrevegye hogy nincs minden rendben és szükség van arra hogy megvédjük a természetet... És mivel írtam már hogy semmi sem fekete vagy fehér ezért azt is meg kell jegyezni hogy egy egyszerű túrából is tudunk természetvédelmet kerekíteni. Az első dolog az ember jártában keltében rengeteg védett lénnyel találkozik, és a természetvédelem egyik nagy feladata ezen lényeg elterejedésének feltérképezése, hisz megvédeni csak azt lehet amiről tudunk hogy van. Vannak erre országos adatbázisok (vadonleső, herptérkép, lepkefajok térképezése, az MME sok-sok adatbázisa), de akár az is üdvözítő lehet ha egy-egy Nemzeti Park Igazgatóság területén sokat túrázunk hogy felvesszük a kapcsolatot elkérjük azt a biotikai adatgyűjtő táblázatformátumot amit használnak. És a saját adatainkkal észleléseinkkel feltöltve rendszeresen visszaküldjük. Rengeteg kiránduló és amatőr természetbúvár rendelkezik megszámlálhatatlanul sok adattal, és valószínű sokszor előfordul hogy a hivatásos természetvédelem számára nem ismert előfordulásokról is tudomásuk van. És a fentieken kívül még persze tucatnyi módja van annak hogy egy egyszerű kirándulásból valódi természetvédelmi tevékenységet kovácsoljunk És ez nem céltalan tevékenység, hisz ha szeretnénk ugyanazon a helyen kirándulni 20 év múlva, vagy szeretnénk ha a kedvenc vadvirágos rétünkön tudjon lepkét fotózni majd gyermekünk akkor ezért tennünk kell.

A mai posztban viszont egy olyan különleges esetről kell hogy beszámoljak amikor a puszta kirándulás lehet maga a természetvédelem. Történ ugyanis az eset hogy egy gyurgyalagtelepen egy rossz lelkű ember rendszeresen elkezdte bedugaszolni a költőüregek bejárát. Egyfelől megindult a hivatalos eljárás az ügy megnyugtató rendezésére (de "

Ez ahogy érezni lehet egy befejezetlen bejegyzés, 2015 nyarán született, valamikor amikor ezek a képek is.

Valahogy most így 2017 márciusának végén rám tört a szálelvarrós hangulat, szóval befejezem ezt is. A sztori amennyire rémlik arról akart szólni, hogy a puszta bejelentés is kirándulóktól érkezett és a megoldást is kirándulók szolgáltatták. Előbbi személy észlelte a problémát és jelentette nekünk, utóbbiak pedig célzottan elkezdtek a gyurgyalagok élőhelyén bóklászgatni, ezzel megnövelve az elkövető lebukási kockázatát, és úgy gondolom ez utóbbi volt az ami miatt a természetvédelmi károkozás abbamaradt és a gyurgyalagok már tavaly is és reméljük idén is zaklatás nélkül költhetnek majd a völgyben.

És lett másféle eredmény is. Hiszen a létrehozott Aszód Természeti Értékei csoport azóta vígan éli életét, telis tele van már biotikai adattal, csak győzzem majd kinyerni. És létrejött azóta egy még sokkal tematikusabb csoport ami Kirándulva Természetvédeni névre hallgat, ebben már lehet is csatlakozni ahhoz a természetvédelmi munkához amit ebben a posztban majd egy évvel korábban már igyekeztem internetre vetni, de ekkor még elakadt, de hát itt láthatjuk miből lett a cserebogár...

2011-ben indult el ez a blog, és 2017 elején leválasztottuk azt ami megakadályozta a teljes szárnyalást. Kellett még két hónap és megértek a dolgok, kezdjünk el szárnyalni...

Két  Három fontos alapvetés az elmúlt évek tapasztalatából: 

- a blog önálló entitás, mindentől független semmilyen szervezethez nem kötődik, ha valaki mégis úgy véli akkor a hiba az ő készülékében van

- a blogger önálló entitás, bár sok mindenhez kötődik, de ha valaki nem érti meg hogy a gondolatoknak még az ásóbéka feneke alatt is van szabad gyöke, akkor a hiba az ő készülékében van

- a blog és a blogger szerint az első kettőnek meg se kellett volna fogalmazódnia, de hát 21. század, nyugati világnézet, miegymás...

Megtartom a régebbi gondolataimat mert számomra érdekes korrajzként funkcionálnak bizonyos esetekben, a blog ahogy nézem 2011. március 13-án egy vasárnapi reggelen született, most igaz hogy hétfő van, de mivel szombaton dolgoztam ezért végeredményben ma tartom a vasárnapom és reggel is van, úgy néz ki ez már csak így megy nálam.

Nagy fejlődés hogy végre ráleltem a rovatok létrehozásának módjára (olyan egyszerű hogy nagyon, biztos ezért nem tűnt fel eddig) szóval ezentúl elkezdődhet a tematizálás.
Ma reggel úgy érzem a tematizálás leginkább földrajzi értelemben fog zajlani a jövőben.

• kerti
• keletpest
• hazai
• globális
• agymenések

Ezeket gondolnám. Még üresek, bapakolom a régi posztokat is amik pár hónapja la vannak tiltva, de nem fog minden bekerülni pl a békamentés minden archívumát majd csak a címkékkel vagy a korábbi gondolatok dobozból lehet elérni...
Az újakat viszont próbálom majd tematizálni. 

A "kerti" menüben érhető majd el minden ami ahhoz az énemhez kötődik amikor normálisnak (na ez egy olyan szó amit el kellene felejteni mert a jelentése mindössze annyi hogy szokványos, nem az hogy normális) tűnő átlagemberként kimegyek a kertbe és ott nem egészen szokványos, de nagyon is normális dolgokat művelek. Itt fogok komposztálni, itt fogok írni azokról a lényekről akik akkor is körülvesznek minket ha mi nagyon nem akarjuk.

A "keletpest" menüben elérhetőek lesznek azok a természetvédész ténykedések amelyekek egy olyan térségben művelek ami immár jelentősen kötődik hozzám bár a terület némely sarkában elég keveset mozgolódok, de ez a terület az én ki...

És itt most megszakadunk mert épp havária van :D Ilyen sokszor van :P 
Este van este van, ki-ki nyugalomra tért. Eltelt 13 óra lehet folytatni a megakadt gondolatmenetet.

Tehát ott jártam hogy az én lokálpatriotizmusom nem kötődik egy szem településhez, hanem úgy nagyjából 6 járást fed le Kelet-Pest Megyében, szóval amikor ott történik valami ami ide kívánkozik akkor azt ide sorolom majd befelé. Erről itt lehet térképi lehatárolást nézegetni, persze a határvidékeket olyan rugalmasan igyekszem majd kezelni mint az ásóbékák...

A "hazai" fedőnéven fut minden más ami kis országunkat érinti

A "globális" értelemszerűen az ami túllépi a magyar haza területét, befogadóképességét vagy bármely egyéb jellemzőjét. Szóval a Szíriuszon túli területek problémái :P

Az "agymenések" pedig egy olyan összkatyvazt fog tartalmazni ami még nekem is sok, legalábbis ez a terv :P

Eredeti bejegyzés 2017 március elejéről:

Egy egyszerű képpárral szeretném megmutatni hogy 2017 tavasza mekkora aszállyal köszöntött be, ahogy látszik igen naggyal van ahol a megszokott csapadékmennyiség fele sem hullott még le idén. A másik pedig hogy melyik országrészekben van még mindezek ellenére belvízi védekezés... 10 nappal ezelőtt még napi 2 millió m3 vizet szivattyúztunk el a földekről...



Pár hét múlva térjünk vissza erre a posztra. Két verzió lesz. Vagy kapunk csapadékot és szerencsésen megússza a mezőgazdaság és a társadalom. Vagy innentől továbbra is aszályos marad az idő és heteken belül beindul az össznemzeti búslakodás hogy az ország éléskamrájának számító délkeleti országrészben mekkora az aszály és indul a nagy kártalanítás a társadalom által vala...

Hát én már most megelőlegezném hogy a zölddel jelölt területekre idén csökkentett aszálykár kifizetés járjon... Egy szezon alatt rendeződne a kérdés...


Frissítés 2017.03.27

Ígértem hogy visszatérek, és nem károgni szeretnék, csak a puszta tényekre felhívni a figyelmet, ugyanis a helyzet javult Budapest térségében, Nógrád megyében és Komárom-Esztergom megye nagyobbik felén, de azért ugye azt mindenki sejti hogy nem ezekben a területek a mezőgazdasági fellegvárak..

Ez a térkép pedig az elmúlt három hónap, tehát az idei év eltérését mutatja.

A következő hétre várható csapadék mennyisége (igen jól látjuk, hogy semmit sem látunk).

Szóval marad a népi bölcsesség kiterjesztése, 2017-ben nem csak a májusi, de az áprilisi eső is aranyat fog érni, és marad a reménykedés... Pedig februárban még a szivattyúk tüntették elfelé azt a vizet ami 2-3 hónap múlva már aranyáron lenne mérhető. A világ legjobb befektetése lenne? Hisz hol van még olyan tőzsde ahol két hónap alatt az átkozott belvízből aranyat érő csapadék lehetne? Persze ez nem a virtuális piac hanem a valóság...

De hiszem hogy az a társadalom ami önmaga ellenségeként el tudja vezeti a kora tavaszi vizetek az képes lenne okos gazdálkodásra is, ez csak akarat és utasítás kérdése. Mert a mérnök nem csak elvezetni, megtartani is tud ha azt mondják neki.

Végezetül nézzétek meg ezt: 

Az utóbbi napokban, ahogy mindenki, én is az átlagnál többet elmélkedek a klíma a globalizmus és a populizmus dolgairól. Egyre másra azt látom, egyre több olyan ismerős nyilatkozik meg ebben az összetett témarendszerben, akik az én gondolkodásomra is jelentős hatással vannak.

De mi történt a napokban, mitől pörögtünk fel ennyire, hogy mindenki próbál rá"Trump"olni (aki nem ismeri a stílusom annak: rátromfolni) a másikra? Igen ő volt a katalizátor, kétség nem fér hozzá, így hogy tettre még nem váltotta a korábbi szavait csak felpörgött miatta a téma még egyelőre hálásak kell legyünk. Hisz a probléma megoldásához vezető út egyik lépése hogy legalább ismerjük fel, létezik.

De ez még önmagában nem késztetett volna írásra. Ami miatt írok, egyre többen írják, ott van a kutya elásva, hogy a népet nem érti meg a társadalom azon része, aki igyekszik rálátni a dolgokra... Egyre inkább jönnek a szerecsenmosdató posztok és igyekezzük megmagyarázni, hogy a választók miért adnak túl egyszerű választ és egyre több ismerősnél is olvasom, hogy a hiba valószínűleg bennünk van és nem a társadalomban... De állj! A hiba nem a gondolkodásra képes emberben van! Hanem abban, aki ezt a képességét (mert ez egyébként mindenkinek meg van) mellőzi és egyszerű választ akar kapni, és a hiba abban van, aki gondolkodik, csak épp a gondolatait arra használja, hogy egyszerű válaszokat állítson elő.

Nekem személy szerint alaptézisem hogy globálisan az emberi társadalmakat nagyjából a lustaság, az önzőség, az irigység, és a nemtörődömség alakítja. Ez adja a nagy alapmasszát, ettől tehetetlen a rendszer...

Viszont valamit tenni kellene, mert jelenleg számomra a legfontosabb kérdés a fentiek eredőjeként hogy mennyi jó évünk van még? Mennyi ideig élünk még ilyen bődületes jólétben, amiben az elmúlt 2-3-4 évtizedben részünk volt? Mert ha már kevés az idő és közeleg az összeomlás és nem lehet tenni ellene, akkor el kell kezdeni önzőnek lenni és megkeresni azt a helyet ahol viszonylag könnyen át lehet vészelni a dolgokat... Az utóbbi pár hónapban bennem már kialakult az a nézet, hogy minimum párhuzamosan kell gondolkozni, egyfelől persze evezni a jó irányba, hisz ha van még lehetőség, akkor próbáljuk meg ez az A terv. Másfelől viszont fel kell építeni egy működőképes B tervet. Eddig nem igazán volt rám jellemző a saját seggem mentése holmi B tervekkel, de hát ez van a gyerekek csodás folyamatokat generálnak az ember agyában, ma már túl akarom élni...

Szóval kezdjük az elején: egy bolygón élünk, úgy hívják Föld, és ezen is kell élnünk, nincs PlanetB... Ha a golóbis összes pénzét a PlanetB-re fordítjuk, akkor sem tudjunk átmenteni a populáció akkora százalékát, hogy nekem akár egy családtagom vagy ismerősöm bekerüljön.  Ez viszont abszolúte irreális csodavárás, fölösleges azt hinni, hogy pár évtized múlva lesz energiánk ilyenekre elképesztő összegeket fordítani.
Szóval ezen fogunk élni 50 év múlva is. Vagy jól, vagy rosszul, de ezen fogunk élni. És nem az a kérdés hogy elrontjuk-e a Földet? Hogy kiirtjuk-e az életet? Mert ezt nem tudjuk megtenni. Még csak a saját fajunkat sem fogjuk tudni kiirtani. Mindössze azt tudjuk elérni, hogy ne legyen ilyen jó itt élni, mint most.(persze mivel alapvetően természetvédő is vagyok, ezért látom, hogy sok tízezer fajt viszont kiirtunk még, és ezzel kapcsolatban viszont nagyon is tehetnénk, de ez egy olyan szintű marginális kérdés, hogy társadalmi szinten ezzel a kérdéssel komolyan soha nem fogunk foglalkozni abban biztos vagyok).

Szóval, akarunk olyan jól élni, mint most? Vagy legalább nem sokkal rosszabban? Szerintem a válasz igen. Mi is kell ehhez? Az első talán hogy ismerjük el, hogy igen van hatásunk, és hogy a korábbi tetteink miatt egy nagyon nem jó pályán vagyunk...  El kellene ismerni, hogy igen srácok elindultunk a hegyoldalon lefelé a szakadékba, és egyre gyorsabban és egyre kontrolálatlanabbul sodródunk... Ha szerencsénk van még meg tudunk kapaszkodni valami kiálló ágban... De ha még azon vitázunk, létezik-e egyáltalán a szakadék az nem jó.

Szóval nem hiszem, hogy itt olyan dolgokkal időt kell fecsérelni, hogy változik a klíma és hogy mi okozzuk-e a változásban lévő anomáliát. Nem hiszem, de kellene, mert az látszik, pont ezért tartunk ott ahol, mert az emberek szeretnek vitázgatni, pláne amióta ez olyan kényelmes lett az internet által. Azóta mindenki meg tudja mondani a frankót (még én is). Szóval azóta a szekértők és a tudósok bekerültek egy olyan új világba ahol a szkeptikusok ízekre szedik őket és az embereknek ez teccik, mert ha egy szkeptikus egyben populista akkor az egy veszélyes egyveleg… Kérdés hogy le lehet-e ezt győzni? És ha igen akkor mennyi idő alatt?

Visszatértem az időfaktorhoz, másodszor is, mert egyre jobban hiszem, nem elég az időnk, ami rendelkezésre áll.


ÁÁÁÁÁ… reményt vesztettem… elsődlegesen abban, hogy ki bírom írni magamból ami bennem van… Szóval maradunk a poszt alatti kommentek közti vitázgatásnál… Túl összetett a téma és én túlságosan képtelen vagyok (még) összefoglalni…

Szóval ez marad gondolatébresztő egyszerűen túl sok a gondolat, igyekszem legalább szavakban kidobálni magamból, semmi fontossági sorrend, csak ahogy jön:

• globális válság (van vazze, mindenki látja, csak a többség csukja a szemét, mert úgy kényelmesebb)
• túlnépesedés (talán a legnagyobb probléma, a túlhasználat alapja, és a legnehezebben megfogható)
• társadalmi bezárkózás (kerítések, falak, illiberalizmus… de fogjunk már fel gyerekek, egy nagy burokban vagyunk, ha más pukkantja ki akkor is beledöglünk, mindannyian)
• cselekvőképtelenség (ebben per pill én vagyok benne erősen…)
• populizmus (rövidtávú nyertes pozíciószerzés záloga jelen állapotban, viszont ha ez a tudással társul, akkor megbocsájthatatlan)
• morális határok (ki tud majd élni egy olyan világban, ami jelenleginél sokkal nyilvánvalóbban lépi át a határokat (látszólagos jólét fenntartása a határon kiadott tűzparanccsal, magára hagyott ember milliárdok csak azért, hogy nekem tovább nőhessen a hájam)
• túlélés (Európában élek, Magyarországon… itt van-e bármi esély egy globális összeomlást átvészelni, vagy menni kell, és ha igen (mert igen) akkor hova és meddig kell elindulni?)
• a többi faj kérdésköre (azért én annak a marginális kisebbségnek vagyok a tagja, akit tökre zavar, hogy teljesen feleslegesen irtunk ki ezernyi fajt…)
• lokális megoldások (ezt nyomjuk mi, ebben jók az ismerősök is, és aki ezeket nem ismeri, az nem itt fogja megismerni :D, na de elég-e ez?)

lokalizáció optimalizálás

Ez utóbbiban (lokalizáció optimalizálás) gyúródik össze minden, egyszerűen fel kell mérni, fizikailag földrajzilag olyan helyre összpontosítsuk a lokális cselekvéseinket ahol van még értelme…  Bődületes tudathasadásos állapot, de ebben érzem a kulcsot… Globális gondolkozás, lokális cselekvés… Ha a globális végiggondolás nélkül cselekszünk lokálisan helyben, akkor az lehet hogy elvesztegetett energia… Itt van valahol elásva a kutya…  Láttam ahogy egy ismerős, pár éve tanyát keresett magának, önellátásban gondolkodik, és próbálta megtalálni az ideális helyszínt hozzá… És most látom, eleve milyen bohóság volt azt mondania, egy őrületes szűkítéssel kezd: Magyarország… Lehet ez az első szűkítés fogja meghatározni a sorsát, hiába a többi tucatnyi további tényező…

Egy-két grafikon azoknak akik szeretik a számokat... A grafikonok interaktívak, tessék az egérrel föléjük mászkálni, plusz infók jönnek elő, kivéve ha épp nem :(

Az idei eredmények, egyszerűen:

A napi szintű összesítés az eddigi évekről (hosszútávon itt egy vonulási haranggörbét kell majd látnunk, jó fantáziával azért már most is megy):

Egy grafikonon az összes évről, szépen lehet megfigyelni az évek közti hasonlóságokat vagy épp különbözőségeket:

Hát persze! A tavasz idén is eljön, az úton idén is járnak autók, és a békák is újra szerelmesek lesznek. Szóval a konfliktus továbbra is adott.

A mentési akció az elmúlt években már nagyon jól bejáratódott, nagy eltérések nem várhatóak. Az alapinfók és bejelentkezési segédlet az akció bármely napjára (az előjegyzési naptárral) innen elérhető. Az oktatási intézményeknek, és egyéb csoportoknak már most szólunk, hogy tavaly mire elkezdődött a mentés már nem nagyon lehetett szabad időpontot találni. És úgy gondoljuk (reméljük), hogy ez sem fog megváltozni idén.

A kerítésépítés tervezett időpontja a korábbi tapasztalatok alapján 2016. február 27. (vagy 2016. február 20.) De ez természetesen még változhat az aktuális időjárási helyzetnek megfelelően.

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel 2016. március 19-én megtartásra kerül a II. Békamentő - Gólyaváró Családi Nap. Ezen a napon nem csak egy átlagos békamentésen vehetnek részt az érdeklődők, hanem lesz természetismereti vetélkedő; vezetett túrák; madárgyűrűzés. Valamint bemutatkoznak a mentési akcióhoz köthető szervezetek. Fontos! A szervezők munkáját segíti ha a családi napon megjelenők létszámát viszonylag jól meg lehet állapítani. Ezért kérjük, hogy aki jönne ezen a napon, jelentkezzen be (persze senkit nem fordítunk vissza ha nem jelentkezett előre, csak nekünk segít vele ha megteszi).

A másik dolog amit kiemelnénk (habár ez nem újdonság), hogy a békamentés támogatása évről-évről egyre fontosabb ahhoz, hogy a jövőben is meg tudjon maradni ez a méltán népszerű akció. A legegyszerűbb támogatási mód a DINPI kollégáitól vásárolt támogató jegy, de van más mód is, nyitottak vagyunk.

Sok esőt! Sok békát! És sok kellemes békamentő délelőttöt!