Szóval az elmúlt heteimben, de talán már az elmúlt hónapokban történt valami, vagy csak beértek a korábbi történések hirtelen nem tudom. Bár nem lenne lényegtelen hisz ha "történt valami" akkor az azt mutatja hogy korábban rossz felé kapirgáltam, ha meg "beértek a korábbi történések" akkor azt azt jelenti hogy bár néha oly reményvesztetten kapartam mintha fadobozba zárva épp a földet dobálnák rám, de akkor is azt jelezné hogy csak jó irányba kapartam akkor is. Na szóval nagyon nem mindegy, de talán pont ez a lényeg hogy most már nem érdekel. Elkezdtem felszabadulni és elkezdtem a hülyeségeket elengedni, persze még messze nem teljesen, még indig van hogy feleslegesen belemegyek vitákba, de az talán azért van mert ott a partnert még többre tartom minthogy elengedjem mint a többi hülyeséget.
Na szóval változok, ez azért nem rossz elvégre már azért jó eséllyel a B oldalt kezdem. Vagy lehet pont elkaptam a B oldal kezdését? És ezért érzem hogy itt tiszta a lap? Na mindegy a csapongásom még nem múlt el nyomtalanul...
Ami viszont a lényeg 2-3-4 hónapja találtam egy utat, ami lehet kiút lesz. És amióta ez megvan folyamatosan jönnek a pozitívumok, mert elkezdtem azokat észrevenni. 

Ahogy látjátok túl régóta még nem vagyok benne, de már innen a peremről is szeretnék tanácsokat osztogatni hátha tudok segíteni. Szóval igen rakosgassuk azokat az építőkockákat mert most úgy tűnik hogyha ki tudunk emlekedni és el tudjuk érni a peremet akkor fel tudjuk magunkat húzni egy következő szintre. És akkor mehetünk tovább jöhet az újabb szint.

Két, na jó három dolog miatt írtam ezt a posztot, az egyik hogy be akarom ajánlani magamat egy olyan portálra ahol szerintem rengeteg hasonló gondolkodású, a kiutat kereső ember keresi önmagát és a megoldásokat, és kérték hogy mondjam el miért gondolom hogy az adott blog bekerüljön. Hát gondoltam legyen írjuk meg miért. A másik hogy ahogy visszaolvastam a blog "mi ez az egész" posztját már kicsit az nem is teszik annyira, de pont a jellemfejlődés lényege hogy nem írjuk át az ehhez hasonló posztokat hisz az egészhez hozzátartozik az első pár építőkocka is, amit még a posványban állva lehet elkeseredettségből, dühből dobtam a sarokba de végül utólag az adta az alapját annak a kis toronynak amire fel tudtam állni és ki tudtam kapaszkodni a peremre. Szóval ha azt a posztot kicsinosítom akkor azt az alapot rejtem el ami idejuttatott (ezért nem szép dolog a történelmet utólag retusálni). A harmadik meg hogy ez a gondolati váltás a fejemben azért igényli hogy kiírjam magamból. Ezt akkor vettem észre amikor a napokban egy magánbeszélgetésben végeredményben kiírtam magamból a dolgot. Na ezt a kommentet (anonimizálva) most beteszem ide.

A messzendzseres üzenetváltás ami kiváltotta a karakteráradást belőlem (bocsi telónpötyögősek voltunk mindketten majd he lesz erőm felpimpelem):

beszélgetőpartner:
"en meg kicsit merges vagyok, hogy itt nem lesz kozosseg, mert itt mindenki csak lapit"

a válaszaim csütörtök hajnali 4:42-től szépen sorban (ahol anonimizálok ott / jelek közé írok)

Két napja gondoltam egy merészet és összeszedtem a gyerkőcökkel a szemetet az utcában. Nem nagy utca, két tucat ház, 300 méter hosszon elszórva.

Elsődleges célom az volt hátha ha tisztán fejezi be az utca az óévet akkor olyan lesz új év is. Persze másnap reggelre már volt egy eldobott aludoboz, de legalább megpróbáltuk.

És ha már itt figyel a tornácon a negyed zsáknyi eredmény, gondoltam készítek egy rövid beszámolót. Csak hogy meg tudjam köszönni a megfelelő embereknek és szervezetnek, és tudjak nekik valódi boldogságot és valódi eredményeket kívánni a jövő évre.

Hát szóval elsőként kívánom mindenkinek aki részt vett a hulladék szétdobálásában, jövőre tapasztalja meg a valódi boldogságot az eddigi sivár és sekély élete után!

Másodsoron pedig kívánom minden szervezetnek aki talán akarata nélkül részesült ebből az eredményből hogy a jövő évben világosodjanak meg a vezetőik és kezdjenek el lépéseket tenni azért hogy ne szemetet termeljenek. Mert kedves cégek, akiknek a szemetét szedjük össze az út szélén, higgyétek el van élet a profiton és a zöldrefestésen túl is!

Eljött és el is múlt a nagy Nevásároljsemmit! nap, ennek örömére kihelyeztük a program első vércseládáit. Szám szerint hatot.

Egy olyan településre esett a választás ahol már most is igen erős a madárvédelmi tevékenység. Az Albertirsa Barátainak Köre Természetvédelmi Csoport nem épp rövid nevénél mindössze a természetvédelmi tevékenykedéseik nyúlnak jóval-jóval hosszabbra. Jómagam szinte mintaként állítanám a Csoport működését más települések civil természetvédői elé, hiszen a helyi védett területek kezelésétől kezdve, a költőládák kihelyezésén és üzemeltetésén át, a teljesítménytúra szervezésen keresztül, az olyan természetvédelmi szenzációkig, mint egy addig ismeretlen földikutya metapopuláció felfedezése igen sok minden fűződik a nevükhöz.
A sok érdem közt szinte megbújik hogy a település közvetlen környezetében üzemeltetnek 2 tucat vércseládát, amelyekből 2017-ben mindösszesen 69 fióka repült ki a nagyvilágba, segítve a mezei pockok elleni védekezést.
Reméljük jövőre már az általunk kihelyezett ládák némelyikét is elfoglalják a madarak.

Elsőként bocsánat a kínrímért, én ilyen vagyok és az előző posztban (amely bemutatja a programot) ígértem ez személyes hangvételű lesz.

Szóval. A vércsés program soha nem tapasztalt érdeklődéssel robbant be a köztudatba. Van felajánlásunk küzdősport egyesülettől, egyszemélyes környezetvédelmi cégtől, sőt egy nagyobb hazai vállalkozástól is, de ezekről majd akkor számolunk be részleteiben ha realizálódnak a dolgok.

Most arról szeretnék posztolni, (rólam annyit kell tudni annak aki nem ismer,a gyermekeim anyja nem a széles vállaimért és nem a barkácsolási képességeimért lett a feleségem) hogy hogyan is lehet otthon házilag összebarkácsolni egy vércseládát.

Van pár olvasmány amit érdemes áttanulmányozni: mondjuk ez meg ez. És ha ez (meg ez) már kész akkor vágjunk is bele.

Október végén indult egy nagyon jó kezdeményezés a Duna túloldalán, úgy éreztük ehhez csatlakozni kell itt a mi vidékünkön is. 

Így belevágtunk!

Eljött ez is, a minőségi előrelépéshez szükséges egy kicsit hátralépni, mert bár mára mindent leuralt az arckönyv és azt gondoljuk az élet már ott zajlik, de ez nem igaz.
Nagyon sok esetben érzi az ember hogy hiányzik a közvetlenebb elérés.

Tehát ha valaki szeretné hogy ne egy mesterséges algoritmus döntse el, értesül-e egy olyan eseményről, amit a Kelet-Pest Megyei Természetvédelem oldal és a hozzá köthető csoportok és aloldalak tömkelege szervez, akkor tessék erősen bökni a feliratkozás gombra!

Szóval a fészbúkon próbáltam egy bejegyzéshez hozzászólni egy csoportban és hát a másfélezer szó valamiért nem megy át ;) Nem is értem :P

Tehát kénytelen vagyok bejegyzést generálni de mivel így meg elég sefülefarka ezért idelinkelem nektek ez eredeti bejegyzést (szintén sok szó, úgy néz ki emberemre akadtam): http://iso33-eszembejutott.blogspot.hu/2016/11/a-zold-hollywoodi-arnyalata.html

Innen pedig a hozzászólás: 

Szóval idén is eljött az ősz idén is lehullottak a falevelek és idén is bizonyítást nyert, a mélyen beépült ósdi gondolatvilág kitörlése még hosszú idő, sokkal hosszabb mint amennyi újabb ósdi gondolatok beépítéséhez szükséges.

De akkor sokadszor, és nem utoljára!

NE ÉGESS, KOMPOSZTÁLJ!

A képek péntek délután készültek.

Az elsőn Valkót láthatjuk, illetve csak láthatnánk, mert a füst beteríti az egész települést...

A második képen a füst útja tekinthető meg, látszik ahogy szépen a település után is beburkolja a tájat.

A harmadik fotóhoz csak meg kellett fordulni, és már egyből Vácszentlászlóra tekintünk le. Szintén zenész.

A záróképen pedig Vácszentlászló látható belülről. Látszik az is hogy beindultak a kazánok is, de ott legalább van a mérleg másik serpenyőjében haszon nem fáznak az emberek. De az avarégetés teljesen felesleges és jól látszik ezen a képen is hogy azért jóval nagyobb felhőket ereget. Nem mellesleg egy gyors vásárlás után mire kiértem addigra a naplemente után gyorsan változó légkor szépen letolta az egész füstöt a házak közé, de akkor fotózni már nem tudtam az alkonyat miatt.

A vácszentlászlói füstölgés azért is érdekes mert egy olyan településen zajlik amit egy korábbi felmérés a követendő példák közt említ, mint a helyet ahol tilos az avarégetés. Az egész megyében ezen kívül még 15 "füstmentes bezzegtelepülést" tártak fel. De hát ezek szerint a rendelet önmagában nem sokat ér sajnos, hiszen a társadalmunkra sokféle jelzőt lehet aggatni de azt hogy jogkövető lenne azt azért nem.

Végezetül egy nagyon tanulságos olvasnivaló arról mennyi is az annyi, és mennyi szennyezést okoz a felesleges égetés, érdemes elolvasni mert elég durva dolgok vannak benne: https://www.levego.hu/egyeb/mi-tortenik-ha-valaki-begyujtja-a-kerti-fustgyarat/

UI.: egy a fészbúkon zajló vita kapcsán pedig végeztem egy gyors számolást, mennyi is az annyi. Szóval ha hiszünk a cikknek és elfogadjuk, egy 100 kg-os kupacból, akár 4,9 kg PM10-es részecske is ki tud szabadulni (rengeteg sok már anyag mellett), akkor ha az EURO 5-6-os személyautós kibocsájtási határértéket nézünk, majdnem egymillió km-t kell autóznunk hasonló hatás eléréséhez. Na és ez tényleg brutál durva ám szerintem... Azzal azért végig lehet csapatni párszor a két település útjait...

Az örömtermészetvédősködés napjai...

Az idei évben is van madárfelmérés, amelynek bár nem én vagyok a legjobb alanya (mert elég korlátozott a madarász tudásom a hangok terén), de ez van. Ezt kell szeretni. Szóval idén 3db 2,5x2,5 km-es négyzet várja hogy megjárjam őket két alkalommal.
Az első felmérésre május 10-én került sor Kóka-Tóalmás-Zsámbok települések határát érintve (felkészül Aszód, majd Galgahévíz).

A munka nem túl bonyolult, az ember bepakol a hátizsákba, fog egy GPS-t, egy távcsövet, egy spektívet egy fotómasinát (fontos tapasztalat: olyat amiben van áram!) és elmegy sétálni. Jelen esetben az ideálisnál később kezdtem mert a spektív csak a kezdés reggelén ért vissza, de így ki tudtam vitetni magam a kezdési pontra (3 km séta megspórolva). Szóval hétkor nekikezd az ember és három vadregényes száraz lábbal megoldott patakátkelést megoldva úgy kb 15km-t sétálva délután fél háromkor már végez is. Már csak haza kell gyalogolni... (közben átsasolni Zsámbok kies és kevésbé kies erdeit... hátha van valami... de nem nagyon...)

A sok érdekes közül az első talán az az hogy egy GPS által mért track mennyire megbízhatatlan, hiszen ha magállunk akkor össze-vissza ugrabugrál és javában gyűlnak a kilométerek. Jelen esetben látszik a GPS szerint majd 18km gyalogoltam, de amikor húztam egy poligont a QGIS nevű csodás (de tényleg ez ritka tőlem de semmi irónia) progiban akkor meg csak 12km jött ki. 

No de ez kevésbé lényeges, nézzünk inkább hogy miért is kell ilyen felméréseket készíteni. Annak pedig több oka van, egyfelől országjelentést kell majd adni arról hogy állnak a védett madaraink, másfelől meg el kell már végre jutni valami olyan világba ahol legalább szórvány alapadatok rendelkezésre állnak. Mert persze az állami adatbázis sok százezer hanem milliós nagyságrendben kezel védett fajokról adatokat, de amikor például egy konkrét kis területre és például a madarakra koncentrálunk akkor hirtelen kiderül hogy mindössze 1 szem pontunk van (védve a mundér becsületét azért növényadat van a négyzetben 231)... 

Megvan az egy szem korábbi adat? Az zöld színű pötty és egy korábbi harist jelez... Szóval ide visszatérünk az egyik este...

És mivel egy ponthoz általában több faj is rögzítésre került ezért ha feldolgozom végre (ha meglesz majd frissítem ezt a bejegyzést) akkor olyan félszáz adattal bővülünk. Ráadásul nem csak madáradattal bővültünk hanem lett pár más taxoncsoportból is adat melléktermékként.

No de nem is untatom tovább a nagyérdeműt hanem egy fotógalériában elmesélem mit láttam (a képek mobillal készültek, szóval madarakról nem mesélek, bocsi...)

Egy, sőt mit egy! Milliárdnyi segélykiáltás szeretnék tolmácsolni, mert sajnos süketek vagyunk, de talán Anyák Napja alkalmából kicsit kinyitjuk a fülünket és a szemünket...